Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

112 A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. végrehajtást szenvedő fél nem ragaszkodik, az árverés az utóajánlattevő beleegyezése nélkül is megszüntetendő. Indokok : Az utóajánlat folytán kitűzött árverés nem folytatása a korábbi árverésnek, hanem önálló árverési cselekmény, mert az 1881 : LX. t.-cz. 187. §. első bekezdése szerint utóajánlat esetében az előbbi árverés hatálytalannak nyilvánítandó s uj árverés rendelendő el ; mely intézkedés jelentőségét emeli az a tény, hogy a törvény javaslatának 679. § a szerint csakis a korábbi árverésen történt leütés lett volna hatálytalannak nyilvánítandó és hogy épen a törvénynek a képviselőház igazságügyi bizottsága indítványához képest szövegezett 187. §. szerint nem a leütés, hanem az árverés nyilvá nittatik hatálytalannak. Igaz ugyan, hogy a 187. § második bekezdése szerint az utóajánlat az ajánlattevőre feltétlenül kötelező és hogy abban az esetben, ha az utóajánlat folytán kitűzött uj árverésen magasabb igéret nem tétetett, az elárvereltetni rendelt ingatlan vevőjének ő jelentendő ki ; ebből azonban még nem következik, hogy az utóajánlattevő már az ajánlat tényével feltétlen jogot nyerne arra, hogy az árverés még abban az esetben is, ha az érdekeltek azt megszüntetni kivánják, mégis megtartassék és magasabb igéret nem létében az árverésnek kitett ingatlan az utóajánlattevő fél által megvettnek nyilvánittassék. Fel nem tehető, hogy ha ez lett volna a törvény intentiója, e nagyhorderejű rendelkezés ne nyert volna a törvény szövegében határozott kifejezést. Ez azonban nem történt, sőt ellenkezőleg a törvény egyéb intézkedéseiből és a végrehajtás intézményének rendeltetéséből az ellenkező következtetés vonható le. Ugyanis az 1881 : LX. t. cz. 187. §. második bekezdése határozottan rendeli, hogy az utóajánlat folytán kitűzött uj árverés a megállapított szabályok szerint tartandó meg, e szabályok közé pedig kétségtelenül tartozik a 170. §-nak az a rendelkezése is, mely szerint az árverés csak akkor kezdhető meg, ha a végrehajtató követelésének felszámítása után a végrehajtást szenvedő tartozását ki nem fizeti. Ennek folyománya, hogy az utóajánlattevő fél helyzete ebben az irányban lényegileg nem különbözik az árverésen megjelent más venni szándékozók helyzetétől, a mennyiben ő is épen ugy, mint ezek ki vannak téve annak az eshetőségnek, hogy az árverés megkezdése előtt végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését kielégiti, illetve a törvény 171. §. harmadik bekezdésében megszabott időpontig végre* A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 2. számú polgári döntvénye. Az utóajánlat folytán kitűzött ujabb árverés az utóajánlattevő beleegyezése nélkül a végrehajtatok és végrehajtást szenvedő kívánságára nem függeszthető fel. A kassai kir. ítélőtábla 4. számú polgári döntvénye. Ha utóajánlat folytán kitűzött árverés esetében a végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését és járulékait az árverés megkezdése előtt teljesen kifizeti; valamint akkor is, ha az árverés beszüntetését — az 1881: LX. t.-cz. 171. §-a harmadik bekezdésében megállapított végső időpontig — a végrehajtató kéri s az árverés megtartását sem a netalán csatlakozó, sem a végrehajtást szenvedő nem kivánja, az árverés az utóajánlatot tevő beleegyezése nélkül is beszüntetendő.