Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 91 az uj tulajdonos a kisajátítási járulék fizetéseért, az esedékesség napjától számitott két éven belül — annak bekebelezése nélkül is — felelős ugyan, de ellenkező kikötés hiányában a törvénynek ez a rendelkezése nem érinti az uj tulajdonosnak azt a jogát, hogy az általa fizetett járulék visszatérítését attól követelje, a ki az esedékesség időpontjában az ingatlan tulajdonosa volt. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1899. évi október 27-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1899. évi november 17-én tartott teljesülésben. 68. szám. Olyan esetben, midőn valamely terület a közigazgatási hatóságnak az 1884 : XVI. t.-cz. 13. és 17. vagy az 1885 : XXIII. t.-cz. 105., 106. és 108. §-ai alapján hozott határozatával az ártérből kivétetett, az igy kivett terület után megfizetett vízszabályozási dijaknak visszatérítése iránt indított keresetek a polgári bíróságok hatáskörébe tartoznak-e? (6371/1899. polg. számhoz.) Határozat. Olyan esetben, midőn valamely terület a közigazgatási hatóságnak az 1884. XIV. t.-cz. 13. és 17. vagy az 1885. XXIII. t.-cz. 105., 106. és 108. §-ai alapján hozott határozatával az ártérből kivétetett, az igy kivett terület után megfizetett viz szabályozási dijaknak visszatérítése iránt indított keresetek a polgári bíróságok hatásköréhez tartoznak. Indokok: A vizszabályozó és ármentesitő társulatok ártérfejlesztési munkálatai ellen beadott felszólalások felett az 1884 : XIV. t.-cz. 13. és 17. §-ai, valamint az ezen törvényt érvényben fentartó 1885 : XXIH. t.-cz. 105., 106. és 108. §-ai szerint elsőfokon a közgyűlés által e czélra kiküldött bizottság, másodfokon az illetékes törvényhatóság alispánja (polgármestere) határoz, kinek határozata ellen további felfolyamodásnak csak a törvények meg nem tartása vagy azok helytelen alkalmazása alapján van helye a földmüvelésügyi ministerhez, ki ily esetben a sérelmes határozatot feloldja, és az ügyet ujabb határozathozatal végett más alispánhoz (polgármesterhez) utasítja. Közigazgatási uton tehát az alispán (polgármester) az ügy érdemében végérvényesen határoz; a határozatában meg nem nyugvó fél azonban birtokon kivül a törvény rendes utján kereshet orvoslást. (1884 : XIV. t.-cz. 17. §., 1885 : XXIII. t.-cz. 108. §.) Ezeknek a törvényeknek most idézett rendelkezéseiből kitűnik, hogy az ártérfejlesztési kérdésekből származó vagyonjogi vitás igények elbírálását a törvényhozás nemcsak hogy nem vette ki a bíróságok hatásköréből, hanem kifejezetten ugy rendelkezett, hogy ezekben a kérdésekben véglegesen a bíróságok határoznak. A közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. t.-cz. 18. §-a a korábbi törvényekben és rendeletekben előforduló azt a rendelkezést, melynél fogva a felek a közigazgatási eljárás befejezése után a törvény rendes utján kereshetnek orvoslást, csakis a közigazgatási