Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

88 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. mezni, hogy annak a kamat elévülésére vonatkozó rendelkezése csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletek alapján követelt szerződési kamatra alkalmazható. A mi a hitelezési ügyletek fogalmát illeti, ezt az 1883 :XX\. t.-cz. nem határozza meg. Tekintve mégis, hogy annak 1. §-a egész általánosságban hitelezésről, illetve adott fizetési halasztásról, sl7. §-a is általában valamely hitelegyletből eredő kötelezettség teljesítéséről szól: a törvény szövegének eme kitételeiből okszerűen következtethető, hogy az nem csupán a kölcsönre és a hitelezett vételárra vonatkozik, hanem a tágabb értelemben vett hitelezési ügyleteket is felöleli, vagyis a pénzértékü szolgáltatások iránt létrejött mindazokat a kétoldalú szerződéseket, melyeknél a felek megegyező akarata szerint az egyik szerződő fél azonnali szolgáltatásával szemben a másik fél ellenszolgáltatásának elhalasztása fordul elő. A törvény szempontjából a hitelezési jogügyletek közé tartozik tekintet nélkül a jogczimre minden adott fizetési halasztás is, mely már magában véve is mint olyan a hitelezés fogalma alá esik. A mennyiben tehát a most körvonalozott ügyleteknél a felek szerződésileg kamatfizetést kötnek ki, minden ilyen kikötött kamat az idézett törvény 19. §-ában szabályozott három évi elévülésnek van alávetve. Magától értetvén, hogy a magyar állam azon részeiben, melyekben az osztrák polgári törvénykönyv van hatályban, ennek 1480. §-a szerint minden egyéb itt nem érintett kamat, s jelesül a késedelmi s minden törvényes kamat az ott meghatározott három év alatt évül el; (L. függelék 84. sz., illetve az erdélyi részekre nézve 81. sz.) — és hogy a jelen határozat tárgyát nem képezi az 1883: XXV. t.-cz. 20. §-ában emiitett kamaton kivül az a kamat sem, a melynek elévüléséről külön törvények intézkednek (1. az 1881: XXXIII. és az 1878: XXV. t.-cz.) és végül, hogy a biróilag megitélt kamat elévülési idejére nézve a kir. Curia 62. számú teljes ülési döntvénye szerint a végrehajtási törvény 23. §-a mérvadó. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1897. -évi deczember hó 10 én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1898. évi január hó 21-én tartott teljes ülésben. 66. szám. Azokban az esetekben, a melyekben a kir. törvényszék mint felebbezési biróság a tanukat közvetlenül hallgatja ki, vagy az eskü alatt kihallgatott felet vallomására megesketi, a felebbezési tárgyalásról felveendő jegyzőkönyvet a tanú, illetve az esküt tett fél által alá kell-e Íratni? (I. Gr. 139/1899., I. G. 87/1896., I. G. 628/1898. és I. G. 144/1899. számokhoz). Határozat. Ha a kir. törvényszék mint felebbezési biróság közvetlenül hallgatja ki a tanút vagy eskü alatt a felet, a tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet sem a tanúnak, sem az ügyfélnek nem kell aláírni.