Reisz Mór (szerk.): Az 1876. évi XIV. t.-cikk a közegészségügy rendezéséről és a reá vonatkozó törvények (1908. évi XXXVIII. t.-cikk), ministeri, bírósági és egyéb hatósági rendeletek rendszeres gyűjteménye (Zólyom, 1910)

190 téséről pedig ugyancsak a szabályzat idézett 13. §-ában gondoskodva van. (Chyzer I|236.) 133. §. Reálgyógyszertári jog ezentúl nem adományozható. Cs. kir. főkormány 9768/1858. sz. kibocsátványa a gyógyszerészi ipar gyökerezett tulajdonságának elismerésére Magyarországban kitűzött szabályév gyanánt az 1851. évet tűzi ki. (Chyzer \\2.) 134. §. Uj gyógyszertár felállítását a törvényhatóság meghallgatása után a belügyminister engedélyezi. Uj gyógyszertár felállításáért folyamodhatik: a) valamely község; b) okleveles gyógyszerész; — ez esetben az illető község véleménye meghallgatandó. Az engedély csak akkor tagadható meg, ha tekintettel a népesség számára, az ott már fennálló gyógyszertárakra s a helyi viszonyokra, kellően kimutattatik, hogy az uj gyógyszertár elannyira felesleges, miszerint az ily uton megszaporodolt gyógyszertarak fennállását veszélyeztetné. Ha az a) pont esetében a gyógyszertár felállithatása kimondatott, az iránt, hogy a községben azon gyógyszertár felállításának joga kinek engedélyeztessék, a törvényhatóság első tisztviselője által közzéteendő, előleges pályázat után és az érdekelt község meghallgatásával a közigazgatási bizottság határoz s ezt a belügyministernek feljelenti. B. M. 1382711895. sz. r. értelmében gyógyszertár felállítására ott, hol orvos nincs, engedély nem adatik. (E. É. 1895)70.) B. M. 15207jl895. sz. r. szerint személyes jogú gyógyszertár adományozásánál község véleménye nem mellőzhető. (Uo. 69.)