Reisz Mór (szerk.): Az 1876. évi XIV. t.-cikk a közegészségügy rendezéséről és a reá vonatkozó törvények (1908. évi XXXVIII. t.-cikk), ministeri, bírósági és egyéb hatósági rendeletek rendszeres gyűjteménye (Zólyom, 1910)

170 B. M. 9945/1881. sz. kr. szerint minden község a határában halva talált, vagy ott elhalt teljesen vagyontalan egyének eltemetésével járó mellőzhetlen költségeket fedezni és azon esetben, ha az elhaltaknak fizetni köteles és képes rokonaik nincsenek, végleg viselni tartozik. (Ch. I| 149.) B. M. 51000/99. sz. kr.-nek illetve a községek által gyakorlandó közsegélyezés módjáról és mérvéről szóló szabályrendelet 16. §-a szerint a közsegélyre szorultak eltemetéséről való gondoskodás a tartózkodási község feladatát képezi. (B. K. 1899|294.) B. M. 63252/1903. sz. r. értelmében az előbbi r.-ben foglalt, a községekre hárított gondoskodás nem terjed ki az illetékes felekezeti lelkész által temetés cimen támasztható díjkövetelés fedezésére. (B. K. 1903/372.) Közig, bíróság 3965] 1903. sz. h. szerint a sírhely megváltási-dij a temetési költséghez tartozik. (Ch. III 546.) B. M. 9389)1885. sz. r.-ével kiadott toloncszabályzat 36. §-a szerint a letartóztatás alatt vagy a szállítás közben meghalt tolonc temetése költségei azon község által előlegezendők, melynek területén a tolonc útközben meghalt. Ha vagyon, vagy fizetni köteles rokon nincs, vagy ha az illetőség meg nem állapitható, a temetési költségek véglegesen az eltemetést eszközlő községet terhelik. (R. T. 1885| 164.) B. M. 44531(1883. sz. kr. szerint az osztrák-magyar birodalom és Szerbia között létező viszonosság alapján az azon országok kórházaiban elhalt alattvalók temetési költségei fel nem számolhatók. (Ch. Ij 130.) 115. §, Ha a kellő időbeni eltemetést az erre hivatott egyházi közeg gátolja, az szigorú feleletre vonandó. Az 1879. évi XL. t.-c. 123. §-a: Ötven forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: aki a holttest boncolására, eltemetésére fennálló szabályokat megszegi. B. M. 2430| 1889. sz. h. Holttest eltemetésének a lelkész részéről való megtagadása az 1876. évi XIV. t.-c.-ben foglalt és az 1879. évi évi XI. t.-c. 123. §-a szerint büntetendő intézkedésekbe ütköző kihágást nem .képez. ^Khgy. 11/219.)