Reisz Mór (szerk.): Az 1876. évi XIV. t.-cikk a közegészségügy rendezéséről és a reá vonatkozó törvények (1908. évi XXXVIII. t.-cikk), ministeri, bírósági és egyéb hatósági rendeletek rendszeres gyűjteménye (Zólyom, 1910)

117 Az 1885. évi XI. t.-c az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról intézkedik. B. M. 1489j 1879. sz. r. szerint az állami gyógyintézetek orvosi és tisztviselői névsoráról szerkesztendő kimutatás évenkint október hó végéig terjesztendő fel. (Ch. III18.) 66. §. Törvényhatóságok tulajdonához tartozó kórházakban, a törvényhatósági egészségügyi bizottság meghallgatásával, az igazgató főorvos a főispán által, a kórház gazdasági ügyeit vezető segédszemélyzet pedig az alispán, illetőleg polgármester által, végre az egyéb orvosi személyzet az igazgató főorvos meghallgatása mellett a főispán által neveztetik ki. A gyógycélok elérésére meghatározott számban alkalmazott ápoló és szolgaszemélyzetet az igazgató főorvos fogadja fel és bocsátja el. B. M. 48063/1884. sz. r. szerint a kórházi biztos nem a polgármester által nevezendő ki, hanem a közgyűlés által élethossziglan választandó. (Ch. If 191.) B. M. 2461/1896. sz. h. szerint közkórházi gondnoktól az államszámviteltani vizsga az esetben kívánható meg, ha ezen állást szervező törvényhatósági bizottsági határozat vagy kórházi szabályzat a fenti vizsga lételét kötelezőleg kimondja. (Khgy. ujfolyam 103.) B. M. 37173/1889. sz. r. szerint rendszeresítés, kegydij stb. előbb a közig, bizottság által tárgyaltassék. (Ch. 1/545.) 67. §. Ha magánegyén, társulat vagy testület közkórházat saját vezetése alatt tart fenn, az az orvosi személyzetet maga nevezi ki, de a kinevezést a főispánnak bejelenteni tartozik, ki csakis a törvényszerű képesítés hiánya vagy erkölcsi indokok alapján tehet kifogást a kinevezés ellen, melyre nézve végérvényesen a belügyminister dönt.