Reisz Mór (szerk.): Az 1876. évi XIV. t.-cikk a közegészségügy rendezéséről és a reá vonatkozó törvények (1908. évi XXXVIII. t.-cikk), ministeri, bírósági és egyéb hatósági rendeletek rendszeres gyűjteménye (Zólyom, 1910)

101 ban tekintettel a városok és községek különböző viszonyaira, fokozatosan a belügyminister által állapittatik meg. B. M. 135000/1900. sz. kr. a magánorvoslás díjazása legkisebb mértékének megállapítása tban szabályzatot állapit meg, melynek függeléke az országot a díjazás tekintetében vármegyék és városok szerint 4 fokozatra osztja. (B. K. 1900J523.) I. M. 71074|1901. sz. r. ezen szabályzatot a kir. bíróságokkal közli. (Chyzer III|149.) Közig, biróság 29383/1903. P. sz. ítélete szerint az orvosi tiszteletdijakról kiállított jegyzékek általában illetékmentesek, ha azokon azonban a követelés kielégítése elismertetik, a vétbizonyitványokra szabott határozatok szerint illetékezendők. (Nyugtatványi bélyeg: II. fokozat.) (Khgy. ujfolyam 11/656.) Ua. 594/1905. sz. h. ugyanígy rendelkezik. (Uo. 657.) VII. FEJEZET. Szülésznői gyakorlat. 49. §. Mindazok, kik bármely jogon, jelen törvény kihirdetéséig szülésznői gyakorlatot folytattak, abban továbbra is meghagyatnak, A jogcim nélkül tényleg bábáskodó nők tartoznak egy év alatt a jogosultságot az alább következő módok egyikén megszerezni, M. kir. Curia 11751 j 1894. sz. h. szerint a nem szakértő nő oly községben, hol sem orvos, sem szülésznő nincs, a szüléshez segédkezésre híva, szabályszerű jogosítvány nélkül szülésznői teendőket végez, a nyújtott segély miatt az 1879. évi XL. t.-c. 92. §-ába ütköző közegészség elleni kihágásban bűnössé nem válik. (Khgy. 11/256.) B. M. 43697/96. sz. r. szerint az 1876. évi XIV. t.-c. életbelépése előtt főorvosilag képesített szülésznő nem tiltható el a gyakorlattól azért, hogy a községben okleveles szülésznő is letelepedett. (B. K- 1896/157.)