Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 344,, 345., 352. §. 91 dig a védelemnek azt az érvelését illeti, hogy az egyik vádlott a visszautasitási jogáról lemondván, ez a jog a másik vádlottra, tehát B. J.-ra szállott s igy ő e minőségből kifolyólag 8 esküdtre vonatkozóan gyakorolhatta volna a visszavetési jogot alappal nem bír, mert a jog nem gyakorlása, vagy erről való lemondás nem egyértelmű a jog átszállásával és a jelen esetben, ahol ellentétes érdekű vádlottak szerepeltek — ilyen átruházásról a dolog természete szerint még vélelem sem foroghatna fenn, de különben is a Bp. nemcsak, hogy nem ismeri a visszautasitási jognak átruházás vagy átháramlás utján való lehetőségét, de sőt a vádlottakat illetően azzal, hogy ezek a visszautasítást együttesen vagy felváltva gyakorolják (Bp. 344.), a védelem álláspontjával ellentétesen rendelkezik. 907. okt. 30. 8412.) Bp. 345. §. 137. Pótesküdtek elleni visszavetési jog. A feleket a rendes és pótesküdtek együttes számarányához mérten a pótesküdtekre vonatkozólag is megilleti a visszavetési jog. (Curia 0773. sz. 1904 július 26.) Bp. 352. §. 138. Fölhatalmazási vétség esetén a fölhatalmazás megadása után az esküdtbíróság nem hozhat ítéletet az esküdtek meghallgatása nélkül, habár a kir. ügyész nem vette át a vád képviseletét. Sértett közhivatalnok följelentést tett a Btk. 258. és 259. §-a alapján s egyszersmind felhatalmazást adott a kir. ügyész részére. A kir. ügvész nem látván fenforogni a Btk. 262. §-a tényalladékát, a vádat nem vette át. Az esküdtbiróság az esküdtek meghallgatása nélkül fölmentő Ítéletet hozott a 352. §. alapján azért, mert a Btk. 270. §. 2. bek.-nek esetét látta fenforogni. C: A Btk. 270. §-ának 2. pontjában megjelölt vétségnek alkateleme az is, hogy a cselekmény a sértettnek hivatali kötelességeire vonatkozzék. Ezen alkatelem fenn vagy fenn nem forgása a felek között vitás volt. Sértett nem állította kifejezetten, hogy az állításokat hivatali minőségére vonatkozóknak tekinti, sőt a feljelentésben és a vádiratban idézett törvényszakaszok arra mutatnak, hogy csak magánszemélyét találja érintve. A védő ennek ellenkezőjét vitatta. Midőn pedig a cselekmény valamely alkotó eleme a felek között vitás és erre, mint jelen esetben, ellenkező indítványok tétettek, a döntés az ügynek főtárgyalásra utalása után nem a szakbiróságra tartozik többé, hanem a Bp. 355. §-ának utolsó bekezdése szerint az esküdtek hatáskörébe esik. Osak e döntés után hozhatott volna az esküdtbiróság, nem ugyan a Bp.