Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 325. §. 73 114. Ugyanazon tettre nézve csalás, majd lopás miatt emelt vád nem sérti a tettazonosságot. C: A vád az eljárás egész folyamán egy és ugyanazon cselekmény megtorlására irányult s ekként a miatt, hogy az ügyészségi megbízott az elsőfokú tárgyaláson a csalás vádját elejtette és lopás vétsége miatt emelt vádat, utóbb pedig a folytatólagos elsőfokú tárgyalás alkalmával a vádat ismét a Btk. 379. és 380. §-ai alá eső csalás vétségére intézte, a tettazonosság elvénél fogva a vád hiányáról szó sem lehet. (1904 október 5. 8173. sz.) 114/a. Midőn a kir. ügyész a miatt emelt vádat, hogy a vádlott az áruk kiváltására kapott pénzt jogtalanul eltulajdonította, s a biróság azért Ítélte el a vádlottat, mert az árukat fizetés nélkül, észrevétlenül ellopta a vasúti raktárból: a vádelvet megsértette a biróság, mert tettazonosság a vád és itélet tárgya közt nincs. A kir. törvényszék mint másodfokú biróság ítélete ellen vádlott a Bp. 385. §. első bekezdésének 1. a) pontjában megjelölt, és így a törvény szerint elfogadható okból élt semmiségi panaszszal. Tekintve pedig azt, hogy a csendőrség ama feljelentése folytán, hogy a szabadalmazott déli vaspálya társulat M-i állomásának raktárában elhelyezett, F. J. czimén 25 K 40 f. utánvételi összeggel terhelt árukat vádlott a raktárból a raktárnok tudta s beleegyezése nélkül elvette, F. J.-nek átadta, s a most nevezettől az áruk kiváltására kapott 25 K 40 fillérrel, mint sajátjával rendelkezett, ugy az ügyészségi megbízott a járásbirósági tárgyaláson, valamint a kir. ügyész a felebbviteli főtárgyaláson, annak kijelentése mellett, hogy a szóban forgó dolgoknak a raktárból elvitele s a czimzettnek való átadása bűncselekményt nem képez, vádlott ellen csupán azért a tettért emeltek vádat, hogy F. J.-től az áruk kiváltására kapott 25 K 40 fillért a vasúti pénztárba be nem fizette, hanem azzal mint sajátjával rendelkezett, és az áruknak a ra.k'árból elvitelét a sértett sem tette vád tárgyává, s ennek daczára a kir. törvényszék mint másodfokú biróság vádlottak az áruk elvitele végett Ítélte el, holott pedig a Bp. 325. §-a első bekezdésének rendelkezése szerint a biróság semmiség terhe alatt rem tehet ítélete tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt és ezen felül a kir. törvényszék mint másodfokú biróság annak daczára, hogy a kir. járásbíróság ítéletét csupán az elitélt vádlott érdekében használt perorvoslat alapján bírálta fölül, még is az elsőfokú biróság által kimondott büntetésnél súlyosabbat állapított meg, és ezekkel az eljárásaival nyilvánvalóan a Bp. 384. §. 11-ik pontjában meghatározott alaki semmiségi okot követte el. Ezeknél fogva a kir. törvényszék mint másodfokú biróságnak a semmiségi okot megállapító ítéletét, az annak hozatala után kö-