Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 384. §. 157 k) Az esküdtek a hozzájuk intézett első főkérdésre hétnél több szavazattal igennel feleltek, ennek folytán az esküdtbíróság vádlottat a Btk. 279. §-ában irt szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondotta ki, az esküdtekhez intézett kérdésben azonban a Bp. 355. §-a ellenére a vád alapját képező tett nincs megfelelően körülirva s abból különösen az ismert sértett neve is hiányzik; továbbá, mert az esküdtbiróság vádlottat a Btk. 279. és 289. §§-ai alapján a Btk. 92. §-a alkalmazásával nyolcz évi börtönbüntetésre ítélte, holott a törvény világos rendelkezése szerint fegyház helyett ez esetben börtön csak akkor lett volna kiszabható, ha a fegyház legkisebb két évi mértéke is tulszigorunak találtatott volna s így a börtön tartama két évnél csak kevesebb lehet. Az esküdtbiróság ítélete tehát nemcsak az alaki, hanem az anyagi törvény szempontjából is érthetetlen (1487/908.) I) Az első és másodrendű vádlottra vonatkozóan feltett főkérdésre az esküdtek hétnél több igennel megállapították, hogy vádlottak a sértettet szándékosan, de ölési szándék nélkül együttesen ugy bántalmazták, hogy abból sértett halála következett be; továbbá, mert az elsőrendű vádlottra az erős felindulást illetően feltett külön kérdésre, és a másodrendű vádlottra feltett azon kérdésre, hogy tettét az elsőrendű vádlott ellen sértett álal intézett jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítására szükséges önvédelemből követte-e el, igennel válaszoltak s ennek folytán az esküdtbíróság elsőrendű vádlottat az erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértésben bűnösnek mondotta ki, a másodrendű vádlottat pedig a Btk. 79. §-a alapján önvédelem okán a vád alól felmentette; holott a megállapított tényállás szerint vádlottak együttesen cselekedtek, az elsőrendű vádlottal szemben jogtalan és közvetlen megtámadás lett megállanitva s így nemcsak a másodrendű vádlott, hanem az elsőrendű vádlott is önvédelmi helyzetben volt. (1569/908.) m) A törvényszék a 3 vádlottat a Btk. 301. §-ába ütköző és a Btk. 308. §-ának 2. tétele szerint minősülő, de a 92. és 20. §§-okra tekintettel, halált okozó súlyos testi sértés vétségében mondotta ki bűnösnek s ezért a 308. §-nak 2. tétele alapján a 92. §. alkalmazásával 4—4 hónapi fogházra és behajthatatlanság esetére 2—2 napi fogházra átváltoztatandó 40—40 korona pénzbüntetésre Ítélte; a tábla azonban az Ítéletet az ügyész felebbezése folytán a Bp. 385. §-ának 3. pontja alapján megsemmisítette, a 92. §. alkalmazását mellőzte s ezen vádlottak szabadságvesztés-büntetését egvenként egy évi börtönben állapította meg, egyebekben pedig a törvényszék ítéletét helybenhagyta, tehát helybenhagyta vádlottak cselekményének vétséggé minősítését s ebben történt elmarasztaltatásukat és a mellékbüntetéseket, melyek behajthatatlanság esetére fogházra rendeltettek átváltoztatni (7094/907.)