Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)
148 Bp. 384. f. II. N em mellőzhető ol> tanuk kihallgatása, akiknek a vallomásával bizonyítandó adatok a bűncselekmény elkövetésével szoros kapcsolatba hozhatók s az esküdtek elhatározására befolyással lehetnek. III. Helyes szövegezést nyert az a kérdés, melybe felvétettek azok a különleges és vagylagos körülmények, amelyeknek alapján a kir. ügyész a felbujtás, illetva bíínsegitség tényálladókát megállapíthatónak tartotta; ilyen kimerítő részletezés mellett az esküdtek megtéveszthetése nélkül hagyatott ki egy általános s közelebbről meg sem határozott tevékenységre vonatkozó kérdés a szövegből. IV. ítélet és megelőző főtárgyalás megsemmisítése és az uj eljárással más esküdtbíróság megbízása. A kir. Guria: Az esküdtbíróság Ítélete az annak alapul szolgáló tárgyalással együtt a B. P. 383. §-ának 9. pontja alapján megsemmisíttetik s uj eljárás rendeltetik el s ezzel a budapesti kir. törvényszék, mint esküdtbíróság bizatik meg. Indokok: Az esküdtbirósági Ítélet ellen a kir. ügyész használt semmiségi panaszt, amelyet a koronaügyész fentartott. A semmiségi panasz a Bp. 384. §-ának 9. és a Ep. 427. §-ának 4. pontja alapján jelentetett be, még pedig azért, mert az esküdtbíróság, a kir. ügyész indítványa ellenére, nem olvastatta fel a Jánossy Aladár vádlott által irt s kérelmére a vizsgálati vallomásához csatolt feljegyzéseket. Továbbá, mert az esküdtbíróság Vidor Tivadarné, Csillag Dezsőné, dr. Désy Géza, Mandák Dezsőné, Tóth Istvánné szül. Haverda Margit és Roznovszky József tanuknak a kihallgatását el nem rendelte s végül a Bp. 427. §-ának 4. pontja alapján azért, mert a kérdések feltevésénél a törvény parancsoló rendelkezései megsértettek. A panasz részben alapos. A kir. ügyész a N. 32. sz. a. jegyzőkönyvhöz csatolt s Jánossy Aladár vádlott által irt s a vizsgálóbíróhoz juttatott feljegyzések felolvasását a Bp. 305. §-a, esetleg a Bp. 313. §-a alapján tartotta megengedettnek, szükségesnek pedig azért, mert a feljegyzéseknek általa kijelölt részeivel mindhárom vádlott bűnösségére kivánt bizonyítékot szolgáltatni. A vádlottak védői az indítvány teljesítése ellen azért foglaltak állást, mert a feljegyzéseknek nevezett irat nem tekinthető vallomásnak, mert nem foglaltatott jegyzökönyve, de nem tekinthető okiratnak sem, amely a 313. §. értelmében felolvasható volna. Az esküdtbíróság az indítványt elutasította, még pedig abból az okból, mert a feljegyzéseket vallomásnak tekinti ugyan, de mert jegyzőkönyvbe nem foglaltatott, a Bp. 305. §-a értelmében fel nem olvasható. Az esküdtbiróságnak ez a felfogása azonban téves. Tény az, hogy Jánossy Aladár vádlott az 1909 június 15-én kelt s a vizsgálóbíróhoz intézett iratával bemutatta a feljegyzé-