Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

130 Bp. 381—383. §. mény miatt föntartott vád határozza meg, — tehát fólebbezésnek van helye. Indokok: A Bp. 381. §-ában foglalt intézkedések összefüggéséből kitűnik, hogy a törvényhozás az ott intézkedés' tárgyáva tett eseteket, ha egymagukban állanak, a fölebbezés tekintetében korlátozásnak kivánta alávetni. E korlátozásnál az a szempont volt irányadó, hog^ az oly esetek, melyek csak különös körülmenyeknél fogva jutottak a törvényszék elsőfokú elbirálása alá, — amelyekben tehát az a biróság döntött, mely különben mint másodfokú biróság végleg határozott volna & amelyek szerint már az elsőfokon részesültek a fölebbviteli fok szervezeti biztosítékaiban, — ne legyenek a kir. T.-hoz fölebbezhetők. Az ügyek ez osztályozásának alapföltétele azonban az, hogy a cselekmények hatásköri minősítése tekintetében a vád és az Ítélet egyetértsenek; mert ha a vád a cselekményt bűntettnek vagy törvényszéki vétségnek minősiti — az ügyet nem viheti a jbiróság vagy közig, hatóság elé és viszont, ha a mostnevezett hatóságok a cselekményben törvényszéki ügyet látnak — a hatáskör hivatalból lévén vizsgálandó — ki van zárva, hogy abban Ítéletet hozzanak. A fölmentésre nézve a törvény ki is fejezi ez összhang szükségét és nincs ok föltenni, hogy az elitélés esetére nézve máskép kivánt volna rendelkezni. A tárgyi vagy alanyi összefüggésben törvényszékileg elbírálandó esetekben a Bp. 381. §-ának itt tárgyalt rendelkezéseit korlátozzák a törvény 18. és 19. §-ainak általános rendelkezései, melyek az összefüggő ügyeknek egyesítését és együttes ítélettel való elintézését rendelik. Az egyesítésnek általánosan elismert következménye az, hogy a különben alsóbb hatáskörbe utalt cselekmény osztozik a magasabb hatáskörbe tartozó cselekményre érvényes eljárási rendben, melyhez a fölebbvitel is tartozik. Ennek kell érvényesülnie addig, mígnem csupán oly vád marad fönn, mely kizárólag a kisebb hatáskörbe tartozó cselekményre. (901. ápr. 19.) Bp. 382. §. 177. Indokolás ellen nincs semmiségi panasz. C.: Minthogy a Bp. 382. §-ának a rendelkezése a semmiségi panaszra nézve alkalmazást nem nyer, amennyiben a Bp. 430. §-ának 3. bekezdésében erre a szakaszra hivatkozás nem történik, igy tehát az ítélet indokolása semmiségi panaszszal meg nem támadható. (1908. márcz. 4. 1719. sz.) Bp. 383. §. 178. Akit az Ítélet marasztal, jogosult perorvoslattal élni. C: A C. a kiadó czégnek, mely a közzétételre köteleztetett, a