Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

114 Sp. 361. §. Ny. Istvánt fel nem ismerte, sem a B. T. K. 290. §-ába ütköző, gondatlanság által okozott emberölés vétségére, sem a B. T. K. 82. §-ána£ 1. bekezdésében megjelölt, a beszámítást kizáró okra nézve külön kérdés a törvény helyes értelmezése mellett feltehető nem lévén, az esküdtbíróság a védő indítványát a törvényből merített okból utasitoita cl. U90Ü január hó 7-én, 102. sz.) 156. Erős fölindulásra vonatkozó kérdés a felbujtóra elvileg ki van zárva. A főtárgyaláson a védő kérdés feltevését indítványozta arra nézve, hogy vádlott terhére rótt cselekményeket erős felindulásban követte-e el? Az esküdtbíróság a kérdés feltevését végzésileg megtagadta, mert a BTK. 281. és 307. §§-ainak egybevetett értelme szerint az erős felindulás mint minősítő körülmény csak a tettesre vonatkozik — a felbujtóra ellenben ki nem terjed. C: A nyilván a B. 1J. 427. §-ának 4. pontjára fektetett panasz alaptalan, mert az esküdtbíróság az indítványozott külön kérdés feltevéset törvényből merített ok alapján tagadta meg. (B. P. 3(31. §.) (1909. évi március hó 4-én, 1540. sz.) 157. Törvényből merített okból történik a különkérdés föltevésének elutasítása, ha annak a delictum beszámítására vagy büntethetésére mi jelentősége sincs. Vádlott bűnösnek mondatott ki erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés bűntettében s ezzel anyagi halmazatban a Btk. 323. §-ának 1. bekezdésébe ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében. C: Az anyagi semmiségi okot a védő abban találja, hogy az esküdtbíróság mellőzte az általa indítványozott külön kérdés feltevését az iránt, vájjon a vádlott célja csak a meghívott végrendeleti tanuk bemeneteiének megakadályozására irányult-e abban a tudatban, hogy mint a ház tulajdonosa s mint a lakással rendelkező a bemeneteltől bárkit jogosan eltilthat. Ez a kérdés azonban a fenforgó körülmények közt egészen lényegtelen. Mert ha, mint azt a kérdés feltételezi, a vádlottnak nem más volt volna is a célja, mint a végrendeleti tanuk kizárása, éppen ez által akadályozta meg a súlyos betegségben levő s kimenésre képtelen nejét abban, hogy végrendeletet tehessen s igy akadályozta őt személyes szabadságában s ha a lakás felett ő rendelkezett is mint férj, ez a büntetőjogi beszámítást ki nem zárhatná, mert a házassági viszonynál fogva tartozott neje jogos igényeinek betöLhetését, életbevágó jogainak gyakorlását a közös lakásban nemcsak tűrni, hanem előmozdítani is. A fentebbi kérdésnek nemleges eldöntése tehát egyáltalán semmit sem mondana, igenleges eldöntése pedig semmiféle oly