Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 13. §. f válsztva", továbbá „menjünk szerdán kukoriczát szedni s csak aztán bontsuk le a falat", amely felhívás hatása alatt a közmunkára egybegyűlt nép a munka színhelyéről eltávozott; tekintve, hogy a Btk. 172. §-át magában foglaló s a Btk. II. R. Vl-ik fejezete alá tartozó törvényes rendelkezések közvetlenül az állam ellen irányuló büntetendő cselekmények megtorlására irányulnak s igy a magánegyén jogsérelmet nem szenvedhet; tekintve, hogy a fenforgó esetben is a törvény nem a községi bírónak a személyéit s ezzel kapcsolatos jogait, hanem mint hatóságnak illetékessége körében kiadott rendeleteit veszi oltalmába; W. S. vádlottnak a vádba vett tette W. M. községi bírónak egyéni jogait sem nem sértette, sem nem veszélyeztethette s igy ö a Bp. 13. §-a szerint való sértettnek nem tekinthető; amiből következik, hogy a kir. ügyész által elejtett vád képviseletét törvényszerűen át nem veheti s e czimen a pótmagánvádlói jogokat nem gyakorolhatja. Minthogy a jelen esetben az elsőbiróságnak felmentő Ítélete ellen a kir. ügyész részéről bejelentett felebbezést a kir. főügyész viszszavonta, a fent kifejtettekhez képest W. M. képviselője részéről bejelentett felebbezés alapján: a másodbirói felülvizsgálatnak helye sem lett volna, annálkevésbbé jogosult a sértett a másodbiróság ítélete ellen perorvoslat bejelentésére. Minthogy pedig a Bp. 430. §-ának harmadik bekezdéséhez képest a semmiségi panaszok elfogadása tárgyában alkalmazásba veendő Bp. 389. §-a értelmében a semmiségi panasz a nem jogosított egyén által bejelentett perorvoslat visszautasítandó: a sértett panaszát ebben az elbánásban kellett részesíteni stb. (C. 1905 november 22. 9971. sz.) 11/b. A vallás elleni vétség az állam érdekét sérti; ez esetben az egyes polgár jogai sértve vagy veszélyeztetve nincsenek; következéskép csak a közvádló képviselheti a vádat s a pótmagánvád ki van zárva. A vád tárgyát a vádlottnak az a tette képezte, hogy vádlottak a d . . i római kath. templomban lármás magaviseletök által botrányt okoztak. Az ügyészségi megbízott ugyanis E. I. és társainak panasz feljelentése következtében a vád képviseletét átvévén, a Btk. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség miatt emelt vádat a kir. járásbíróság előtt. A bizonyítási eljárás befejeztével azonban az ügyészségi megbízott a vádat elejtvén, ezt a vádat átvette B. I. feljelentőnek a képviselője és a kir. járásbíróság a vádlottakat érdemleges okokból a vád alól felmentette, mig a kir. törvényszék a pótmagánvádlóként jelentkező feljelentő képviselőjének felebbezése folytán felebbviteli főtárgyalást tűzött ki s miután V. V. vádlottat illetően a vád képviseletét a kir. ügyész is átvette, a most semmiségi panaszt érvényesítő két vádlottat a vallás elleni vétségben bűnösnek mondotta ki és megbüntette. Tekintve azon-