Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 355. §. 07 147/b. Rágalmazásnál nem a vétség fogalmi megjelölése, hanem a rágalmazás alkotó elemei veendők fel a főkérdésbe. A Bp. 385. §. 1. c) pontra fektetett panasz nem alapos, mert az esküdtek itt felül nem vizsgálható tényként azt fogadták el, hogy vádlott állításainak valódiságát nem bizonyitotta. Az alaptalan semmiségi panasz a Bp. 437. §. 4-ik bekezdéséhez képest elutasítandó volt. Megjegyzi azonban a kir. Curia, hogy a főkérdés szerkesztése a Bp. 355. §. 2-ik bekezdésében foglalt szabályoknak nem felel meg teljesen, amennyiben abba a rágalmazás vétségének alkotó elemei helyett, a vétség fogalmi megjelölése vétetett fel, ezt a szabálytalanságot azonban semmiségi ok gyanánt nem észlelhette, mert a kérdések szerkesztése tekinte'ében perorvoslat nem használtatván, ennek hivatalból való észlelését a Bp. 427. §. kijárja. (C. 1907. decz. 4. — 9293. sz.) 147/c. A Btk. 262. §-ában meghatározott becsületsértés vádja esetén a főkérdésbe az is befoglalandó, hogy az állitás sértett „hivatali kötelességére vonatkozással" használtatott-e? A Bp. 355. §-a értelmében a főkérdést azon tényállás és törvény szerint kell szerkeszteni, amelyen a vádirat alapszik. A kir. ügyész vádirata, a Btk. 258. §-ába ütköző, a 259. és 262. §§. szerint minősülő, továbbá a Btk. 261. §-ának második tételébe ütköző, a 262. §. szerint minősülő cselekményeket helyezte vádba, s ennek megfelelően nemcsak a rágalmazásra, hanem a becsületsértésre vona'kozólag javaslatba hozott kérdésében is azt indítványozta, hogy a kérdésbe vétessék fel az, hogy a vádlott a bevádolt kifejezéseket a sértettnek „hivatali kötelességeire vonatkozással'' használta. Az esküdtbíróság a II. főkérdésbe nem ve':te fel a most je]zett ismérvet, mely a becsületsértésnek a Btk. 262. §-a szerint való minősítését foglalja magában, ami miatt a kir. ügyész a fctárgyalásra a Bp. 427. §-ának 4. pon'ja alapján semmiségi panaszt jelentett be. Tekintve, hogy a kir. törvényszéknek a Bp. 355., illetőleg 574. §-ába ütköző elj árasa a vád érdekeit sérti, mert arra vezetett, hogy a cselekmény i'életileg csupán a Btk. 261. §-a szerint minősíttetett és az esküdteknek szabálytalanul létrejött határozata alapján csak így volt minősíthető: a vádhatóság által panaszolt semmiségi eset tehát fenforog. Ehhez képest az esküdtbíróság ítélete a főtárgyalási eljárással együtt a jelen határozat rendelkező részében idézett törvényhelyek értelmében megsemmisítendő volt. (G. 1904 október 5. — 8157. sz.) Bűnvádi perrendtartás.