Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)
96 meghatározott bűncselekmények tekintetében áll: honvéd büntető bíráskodás alatt, ily megszorításnak belső indokoltsága sem volna, mert ha nincs bűncselekmény, úgy a vádlottnak elsőrendű érdeke, hogy a vád alól, — még pedig ezen a címen — azonnal felmentessék, s csak felesleges huzavonára vezetne s így a köznek sem áll érdekében, ha egy, a modern igazságszolgáltatás garancziáival eljáró honvéd bíróság által bűncselekménynek nem talált tett miatt, az ügy egy más (pl. a polgári) bírósághoz tétettnék át. Ugyanezért a legfelsőbb honvédtörvényszék eddigi gyakorlata következetesen azt a felfogást juttatta érvényre, hogy nincs ellentétben a törvénnyel, sőt egyenesen a törvény követelményeinek felel meg az, ha a honvéd bíróság, a Kbp. 14. §-a alapján kibocsátott rendelet folytán elébe vitt bűnügynek, a polgári bírósághoz való áttételét el nem rendeli akkor, ha úgy találja, hogy az a cselekmény, amely miatt előtte, a Kbp. 14. §-ában említett valamely bűncselekmény vádja emeltetett, egyáltalán nem bűncselekmény. Ilyenkor a honvéd bíróság jogosult, sőt köteles a vádlottat, a Kbp. 306. §-ának 4. pontjához képest, a vád alól felmenteni, s amennyiben a honvéd bíróság ítélete jogerős, a polgári büntető bíróság sem járhat el a „ne bis in idem" elvénél fogva, ugyanazon tett miatt a vádlott ellen. Mi célja is lenne annak, ha a honvéd bíróság nem felmentésre, hanem a polgári bírósághoz való áttételre szóló ítéletet hozna oly esetben, amikor egy, különben a polgári büntető bíráskodás alatt álló egyén, a honvéd bíróság előtt, a kémkedésnek azáltal elkövetett bűntettével vádoltatván, hogy háború idején valamely titokban tartandó intézkedést, az ellenséggel való közlés céljából, Ígéretekkel, egy köztisztviselőtől kitudakolni igyekezett, a főtárgyalás folyamán kiderül, hogy a vádlott csak a felsőbbség meghagyásából, agent provokátorként járt el, sőt semmiféle bűncselekmény nem terheli. Egészen másként áll azonban a dolog, ha a
