Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

6! ményben váltak bűnösökké, melynek következtében haderőnkre jelentékeny hátrány; s így az ellenségre előny háramolhatott s mindezt előrelátniok kellett. A m. kir. x-i honvéd hadosztálybíróság, mint ítélőbíróság, a Kbtk. 327. §-ában meghatározott bűntett vádja alól, a Kbp. 306. §-ának 4. pontja alapján — a vádbeli bűnscelekmény tényálladékának hiányában — valamennyi vádlottat felmentette; egyúttal azonban az egyik (V. rendű) vádlottra nézve, ugyan e vád tekintetében, illetéktelenségre szóló határozatot is hozott. Ez ellen az ítélet ellen a vádló G. I. I. rendű, S. J. II. rendű, K. L. V. rendű és K. J. L. VI. rendű vádlott terhére, a Kbp. 358. -ának 9:a pontja alapján, semmiségi panaszt jelentett be. A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék az elsőfokú ítéletnek, I., II., V. és VI. rendű vádlottakra vonatkozó részét — a ténymegállapítások hiányossága okából — a Kbp. 371. § 3. bekezdésének 4. pontja alapján feloldotta s az ügyet uj tárgyalás és határozathozás végett az elsőfokú bírósághoz utasította a következő indokolással: Országunk fennállása háborúban, fegyvereink sikerétől függ. Meg kell tehát adni a hadseregnek a nemzeti energiák végsőig való harmonikus megfeszítésével mindazt, ami a hadsereg sikeres operációihoz szükséges, de el kell nyomni és meg kell torolni viszont kettőzött szigorral mindent, ami harcképességünket veszélyeztetheti. Háború idején tehát, az államban, a hadi érdekké a döntő szó. Ezt kell elsősorban védenie a büntető törvényalkotásnak is. Miután azonban azok a cselekmények és mulasztások, amelyek a hadiérdeket veszélyeztetik, annyi ezer és ezer alakban jelentkezhetnek, hogy azokat a törvényben, külön megjelölés mellett, kü-