Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

50 rint minősülő lopás bűntettében mondotta bűnösnek. Perorvoslat folytán az ügy a legfelsőbb honvéd törvényszék elé került, mely az elsőfokú íté leteknek, a vádlott terhére lopás bűntetteiként betudott tettek minősítésére vonakozó részét, a Kbp. 358. §-ának 10. pontjában foglalt, hivatalból észlelt semmiségi okon feloldotta és vádlottat az e tekintetben az ítélet alapjául szolgáló tettek miatt, a Kbtk. 459. §-a, valamint 462. §-ának d) és e) pontjai szerint minősülő lopás bűntettében mondta ki bűnösnek a következő indokolással: A Kbp. 373. §-ának 1. bekezdése és 371. §. 3. bekezdésének 1. pontja alapján, a Kbp. 358. §-ának 10. pontjában foglalt semmisségi ok folytán, hivatalból fel kellett oldani az elsőfokú ítéletnek azt a részét, amellyel vádlott a K. G., W. V. és H. P. kárára elkövetett lopások folytán, három lopás bűntette miatt mondatott ki bűnösnek, — holott vádlott csak egy, de a Kbtk.-nek három rendelkezése (Kbtk. 459., 462. §: d és 462. §: e) szerint bűntetté minősülő lopás bűntettében lett volna bűnösnek mondandó. A Kbtk. által is elismert jogelvek szerint ugyanis, minden olyan esetben, ahol a tettes több oly cselekményt követett el, amelyek külön-külön megvalósítják a bűntett ismérveit: halmazat, illetőleg ismétlés, tehát több bűntett forog fenn. Kivételt képez ez alól a bűnfolytatás esete, vagyis az az eset, amikor a tettest egy és ugyanaz az akaratelhatározás vezette és egyes cselekményei csak a célbavett összcselekmény részeiként jelentkeznek. Ily esetben már csak egy bűntettről lehet szó. A katonai büntetőtörvény azonban, a lopást tárgyazó rendelkezéseiben, ennél is tovább megy és a 459. §-ában világosan rendeli, hogy amennyiben az összeg nagysága a lopást bűntetté teszi, e