Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

•46 A „megbüntetés" azonban sem szószerinti, sem jogi értelmezés szerint, nem azonos jelentésű az „elítéléssel", mert azt, hogy valaki már büntetve volt, csak akkor lehet mondani, ha az illető visszaesőnek tekintendő, vagyis, ha nem csupán elítéltetett, de a büntetést ki is állotta. Az ismétlés esetén való súlyosabb minősítésnek épp az az indoka, hogy a tettes a korábbi büntetésektől meg nem javult, s rá azok hatástalanul maradtak. E felfogásnak felel meg a „visszaesés" tekintetében a magyar polgári büntető bíróságok gyakorlata s annak idején a magyar büntető törvény (1878. évi V. t.-c.) 338. §-ába — a törvény eredeti tervezetében használt „elítéltetett" szó helyett — a képviselőház igazságügyi bizottságának javaslatára került be ez a kifejezés: „meg volt büntetve", mert nem az elítéltetés, hanem az előző ismételt meg büntetés, illetőleg ennek hatálytalan volta a súlyosabb minősítés alapja. Miután pedig vádlott kétszeri elítélése „után", de a második szökés miatt reá kiszabott büntetés végrehajtása „előtt' követte el szökését: a vád tárgyává tett szökést csak mint megismételt második szökést lehetett az ő terhére betudni. Az elsőfokú bíróság tehát vádlott hátrányára tévedett, s ezt a Kbp. 354. §. 2. bekezdéséhez képest hivatalból észlelni és reparálni kellett. Jegyzet. Részben megegyezik, de lényegesebb részében eltér -a L. K. T. 1910. évi április hó 29-én kelt 84. számú határozatában foglalt (98. számú döntvénye), a visszaesés kérdésére vonatkozó megállapodása a L. H. T. fenti döntvényben körvonalazott álláspontjától. Megegyezik a tekintetben, hogy visszaesésről mem lehet még szó akkor, amidőn a tettes bár elitéltetett, de büntetésének megkezdése előtt .szökik újból meg. Eltér azonban a két megállapodás a visszaesés ímeg vagy meg nem állapítandósága tekintetében, ha tettes a büntetését már megkezdette, de még nem töltötte ki. A L. K. T. szeriint a visszaesés a büntetés megkezdése után már megállapítandó és ha a tettes büntetésének letöltése közben iszökik újból meg, úgy nem megismételi. h;incm ujabb szökési esetről van szó.