Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

25 3. sz. döntvény. (Kelt 1915. ívi február hó 9-ún, a P. 124/14. számú ügyben.) Ha vádlott a perorvoslati eljárás során meghal, az ellene folyamatba tett bűnvádi eljárást, a perorvoslat elintézésére hivatott bíróság, végzéssel megszünteti. Indokok: Vádlott a perorvoslati eljárás során meghalt. A tettes halála, a Kbtk. 128. §-ának a) betűje értelmében, a bűntettek vagy vétségek büntethetőségét megszünteti, minélfogva elhalt egyén ellen sem az első, sem a másodfokú bűnvádi eljárás nem folytatható. Ehhez képest, a Kbp. 239. és 240. §-ai értelmében a bűnvádi eljárás megszüntetendő, ha a büntethetőség megszűnt. A Kbp. 278. §-ának 2. bekezdése pedig akként rendelkezik, hogyha vádlott a főtárgyalás alatt meghal, a haditörvényszék a további eljárást végzéssel megszünteti. A Kbp. arra az esetre, ha vádlott a perorvos lati eljárás során hal meg, rendelkezést nem tartalmaz ugyan, az előadottak után azonban nem szenvedhet kétséget, hogy a Kbp. intentióinak az felel meg, ha ily esetben a bűnvádi eljárást a perorvoslat elintézésére hivatott bíróság megszünteti, még pedig tekintet nélkül arra, vájjon az elsőfokú ítélet ellen a vádlott terhére, vagy javára használtak e perorvoslatot, mert hisz a vádlott javára használt perorvoslat visszautasításának hatása (az ítélet jogerősé válása) folytán az ily perorvoslat is Toírhat üldözési aktus jellegével. Jegyzet. A L. L. T. 1915. évi február hó 9-én kelt R. 124/15. számú határozatában, teljesen analóg álláspontra helyezkedett.