Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

17 Minthogy azonban, a fegyveres erő mindhárom részénél érvényben álló alaki, de főként anyagi büntetőjog majdnem teljesen azonos, úgyszintén azonosak, lényegtelen eltéréseket leszámítva, a különböző utasítások és szabályzatok is, így a legfelsőbb katonai és legfelsőbb Landwehr törvényszék döntvényei, a honvédségnél szintén érvényben álló katonai büntetőjog magyarázatának igen értékes kútforrásai lehetnek, ha netán eltérés nincs az interpretált jogszabályok között. Ez okból, noha a legfelsőbb katonai- és legfelsőbb Landwehr töörvényszék döntvényeiben foglalt elvi határozatok, a honvéd bíróságokat a legtávolabbról sem kötik, mindazonáltal azok, mint a katonai büntetőjog forrásainak igen tekintélyes helyről eredő magyarázatai, a felmerülő vitás kérdések eldöntésénél, a honvéd bíróságoknak is, igen becses támpontul szolgálhatnak. Sőt, ha a döntvényekben foglalt megállapodások meggyőző erővel hatnak és a honvéd bíróságoknál kifejlődött gyakorlattal ellentétben nem állanak, azokat a honvéd bíróságok is követhetik. A mondottakhoz képest, a legfelsőbb katonai bíróságok döntvényeiben kifejtett jogelvek, ha a felek következetesen azokhoz tartják magukat, azokra hivatkoznak7) és főként, mint az a legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényeire vonatkozólag kiemeltetett, hogy kötelező voltukat a bírói gyakorlat is elismeri: szokás jogi úton, kötelező jogszabályokká válhatnak. Nem tévesztendő szem elől azonban, hogy ez esetben sem maga a döntvény a jogforrás, hanem a bírói gyakorlat által elismert és követett szokás8). 7) L. pl. a L. H. T. 19. számú döntvénye indokolásának 3. bekezdését. 8) V. ö. Ferdinány Gejza: „A magyar alkotmányjog tankönyve" 40 1. 2