Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

168 mely szerint, ha belföldi tiszt, a monarchia ellen hadat viselő állam szolgálatába lép, vele szemben mint felségárulóval kell elbánni. Mindezeknél fogva, az elsőfokú ítéletnek a semmisségi ok által érintett részét fel kellett oldani, vádlottat a Kbtk. 327. §-ába ütköző, az állam hadiereje elleni bűntettben és a Kbtk. 100. §-ához képest, az ez úton elkövetett, a Kbtk. 334. §-ának c) betűjébe ütköző felségárulás bűntettében is, mint közvetlen tettest, bűnösnek kellett nyilvánítani és őt a Kbtk. 335. §-ának b) betűje alapján el kellett ítélni. Jegyzet. V. ö. a 20. sz. döntvényben foglaltaikkal. 50. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi december hó 21-én a P. 663/1917. sz. bűnügyben). A Kbp. a főtárgyalási jegyzőkönyvnek csak teljes hiányát, nem pedig egyes hiányosságait jelenti ki semmisségi oknak. Az x-i honvéd hadosztálybíróság által hozott ítélet ellen, a honvéd ügyész élt semmisségi panasszal, még pedig a Kbp. 358. §. 3. pontja alapján. Megokolásul azt hozta fel, hogy a főtárgyalási jegyzőkönyv nélkülözi, a Kbp. 314. §-ában, szerinte semmisség terhe alatt előírt kellékeket, mert nem tartalmazza vádlónak a főtárgyaláson tett Összes indítványait, sem a haditörvényszéknek eme indítványokra hozott összes határozatait. A legfelsőbb honvéd törvényszék a semmisségi panaszt, mint nyilvánvalóan alaptalant, viszszautasította, a következő