Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

162 49. sz. döntvény. "(Kelt 1917. évi december 21-én <P. 663/17. számú ügyben). 1. Az a magyar állampolgár, aki háború idején az ellenséges államban, ennek hatóságai részére fuvarozásai szolgálatokat, majd az ellenséges állam kötelékébe lépve, ennek katonai szolgálatot teljesít és szövetségesünk hadserege ellen fegyverrel harcol: a Kbtk. 327. §-ába ütköző, az állam hadiereje ellen elkövetett bűntettben és egyszersmind, az ennek útján elkövetett felségárulás bűntettében (Kbtk. 334. §. c) válik bűnössé. 2. Az a körülmény, hogy az ellenséges állam hatósága őt, vagyonának elkobzásával és internáltatásával való fenyegetése mellett hivta fel, az ellenséges állam kötelékébe való belépésre és hűségeskü letételére, nem állapítja meg, tettes javára, a legyőzhetlen kényszert. * Az x-i honvéd hadosztálybíróság K. S. polgári egyén vádlottat, a Kbtk. 327. §. szerint minősülő ama bűntett vádja alól, hogy Szerbia elleni háború kitörése után, mint magyar állampolgár Szendrőn, a vasúti állomásról a raktárakba, a szerb hadsereg részére élelmet és muníciót szállított, majd a nélkül, hogy a magyar állampolgárságot elvesztette volna, felvette a szerb állampolgárságot és mint ilyen, a szerb hadseregben szolgálva — a szövetséges bolgár hadsereg ellen harcolt, — a Kbtk. 3. §. g) betűjében említett és a bűnbeszámítást kizáró legyőzhetlen kényszer fenforgása okából, a Kbp. 3Ó6. §. 4. pontja alapján felmentette. Ez ellen az ítélet ellen, a honvédügyész, a Kbp. 358. §-ának 9 : b pontjára alapított semmisségi panasszal élt, azzal az indokolással, hogy az első fokú bíróság, a vagyon elkobzással és internálással való fenyegetést, tévesen és helytelenül vette oly legyőzhetlen kényszernek, mely vádlott cselek ményének beszámíthatóságát kizárja.