Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)
14 teljes-űlés által, mint az előbbi. Ami pedig az elvi jelentőségű tanácsi és a teljes-űlési határozatok kötelező erejét illeti, az alsóbb biróságokkal szemben, úgy, mint azt alább látni fogjuk, a megkülönböztetés ebből a szempontból sem indokolt. Ebből kifolyólag a legfelsőbb honvéd-, katonai- és Landwehr törvényszék minden elvi jelentőségű határozata, mely az illető legfelsőbb törvényszéknél vezetett Határozat-gyűjteménybe fel van véve, és pedig tekintet nélkül arra, hogy tanácsi vagy teljes-űlési határozat-e, döntvénynek nevezhető anélkül, hogy a döntvény szónak átvitt értelemben vett használata zavaró félreértésekre, avagy gyakorlati jelentőséggel bíró, téves következtetésekre vezethetne. II. A döntvények jogi természete és joghatálya. A bíróságok, fennálló törvényeink szerint ítélkezésre, vagyis a meglevő jog alkalmazására vannak hivatva. Jogalkotó képességgel felruházva nincsenek, mindazonáltal a jogszolgáltatás körüli tevékenységükkel, hathatósan közreműködnek a szokásjog kifejlesztésére4). A bíróságok gyakorlata azonban nem csak fejleszti a szokásjogot, hanem egyszersmind módot nyújt annak megismerésére is, mert a szokásjog, a katonai büntetőjog terén, majdnem egyedül csakis a bírói gyakorlat révén válik megismerhetővé. A legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei, mint a legfelsőbb honvéd bíróságnak elvi kérdésekben létrejött megállapodásai, mindkét szempontból elsőrendű fontossággal bírnak. Üj jogszabályt a döntvény nem hoz létre, mert ebben a már meglévő jognak, valamely adott esetre való helyes alkalmazásának felismerése nyilvánul csak meg. De még abban az esetben is, ha a dönt vény a törvény valamely hézagát analógia útján 4) Nagy Ernő: Magyarország 'közjoga. Budapest, 1914. 30. és 31. i.