Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)
147 Az x-i honvéd hadosztálybíróság N. N. vádlottat, többek között, bűnösnek mondotta a Kbtk. 327. §-ába ütköző, az állam hadiereje ellen elkövetett bűntettben, melyet az által követett el, hogy 1916. évi október hó 11-től, 1916. évi november hó 20-ig, egy román gyalogezredben katonai szolgálatot teljesített. A hadosztálybíróság ítélete ellen a védő semmisségi panaszszal élt, még pedig a Kbp. 358. §-ának 9 : a pontja alapján. Semmiségi panaszát, — az elsőfokú eljárás során már érvényesített védekezésével egybehangzóan, — azzal okolta meg, hogy ő a cselekmények elkövetésekor már nem volt magyar állampolgár, mert eme minősége, 10 évi megszakítás nélküli Romániában való távollét és a román állampolgári kötelékbe történt belépés folytán már megszűnt volt, — minek folytán ő a vádbeli tetteknek büntetőjogilag felelős alanya nem lehet. A semmiségi panasz elintézésénél, a m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék, elsősorban azt tette vizsgálata tárgyává, vájjon a honvédbíróságok azt az előzetes közjogi kérdést, hogy valaki magyar állampolgár-e még, avagy állampolgárságát elvesztette-e: önállóan megítélni jogosultak-e, vagy sem, illetve, hogy általában közjogi kérdéseket a honvéd bíróságok önállóan megítélhetnek-e. Eme elvi kérdést a legfelsőbb honvéd törvényszék akként döntötte el, hogy a honvédbíróságok, az előzetes közjogi kérdést önállóan megítélhetik akkor, ha a kérdés nem vitás, vagy ha vitás is, de eldöntésének módja nem kétséges. Indokolás: A magyar polgári bűnvádi perrendtartás 7. §-a szerint, a polgári bíróságok úgy a közjogi, mint a magánjogi kérdések előleges eldöntése tekintetében határoznak. Ezzel szemben a Kbp. 5. §-a, — a horvát és az osztrák bűnvádi perrendtartásokkal egybehangzóan, — akként rendelkezik, hogy a 10*