Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

134 állott, sőt a rendőrség őt, az ítéleti megállapítás szerint, éppen a gyanús viselkedése miatt tartóztatta le. 38. sz. döntvény. (Kelt 1917. évd október hó 23-án a P. 492/17. számú ügybon), 1. A szökés bűntettének a Kbtk. 191. §-a szerinti esete fenn nem forog, ha a szökevény oly állam hadiszolgálatába lép, amely velünk hadiállapotban, a tett idején nem volt. 2. Elhatárolás a Kbtk. 327. §. és a Kbtk. 334. §-ának c) pontja szerinti bűntettek közt. 3. Ha csak vádlott élt perorvoslattal, úgy a legfelsőbb honvéd törvényszék, a minősítés tekintetében sem súlyosbíthatja az elsőfokú ítéletet. Vádlott honvéd ellen, a honvéd ügyész vádat emelt, a Kbtk. 183. §-ába ütköző s a 191. §. szerint büntetendő szökés bűntette, valamint a Kbtk. 327. §-ába ütköző, az állam hadiereje elleni bűntett miatt, amelyeket az által követett el, hogy 1914. év december havában, lábbadozó osztagától, S.-be 4 napra szabadságoltatván, onnan önkényüleg és abból a szándékból, hogy magát szolgálati kötelezettsége alól mindenkorra kivonja, Romániába átszökött, majd Romániában, 1915. év nyarán, a román hadsereg kötelékébe lépett, ott szolgálatot teljesített, és mint káplár, egy roham alkalmával, Magyarország területén, csapataink által elfogatott. A honvéd hadosztálybíróság vádlottat, Romániába való szökése és a miatt, hogy ott a velünk ellenséges viszonyban álló Románia hadiszolgálatába állott, csupán a Kbtk. 183. §-ába ütköző és a 191. §-a szerint minősülő szökés bűntettében mondta bűnösnek, és a büntetést ez utóbbi § alapján szabta ki. Az ítélet ellen vádlott semmiségi panaszt jelentett be, amelyben, többek között, a