Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

130 terhére elsőfokulag már betudott, a test biztonsága elleni vétségen (Kbtk. 680. §.) kívül, még a Kbtk. 100. §.-ához képest, a Kbtk. 154. §.-ába ütköző függelemsértés bűntettében bűnösnek mondotta ki, a következő indokolással: Vádlottnak szóban forgó tette, az elsőbíróilag vádlott terhére betudott, a Kbtk. 680. §.-ába ütköző, a test biztonsága elleni vétségen kívül, a Kbtk. 154. §.-ába ütköző függelemsértés bűntettének tényálladékát is kimeríti. A katonai büntető törvény keletkezése idején ugyanis, a följebb való és elöljáró fogalmának mai értelemben vett megkülömböztetése nem volt ismeretes; a kettő fogalma, külömböző elnevezésekkel úgy, miként ma, nem volt szétválasztva; akkor még az „előljáró" szó, a mai „följebbvaló" fogalmát is magában foglalta. Kitűnik ez a Kbtk. 146. §.-ának c) pontjából, mely az „elölj áró"-val synomin értelemben a „felsőbb" szót használja, továbbá a Kbtk. 158. §.-ának c) pontjából, mely az olyan parancs megtagadásáról beszél, mely a „föllebbvaló"-tól adatott „u g y a n" ki, de olyantól, aki parancsadásra nincs jogosítva. Ennek megfelelően, a katonai büntető törvénykönyvnek a honvédség számára kiadott hivatalos magyar fordításban, a 145. §-hoz fűzött, tehát a függelemsértésre vonatkozó ujabb keltű 1. megjegyzés is, a szövetséges csapat „e 1 ő 1járói vagy föllebbvalói" ellen elkövetett katonai bűntetteknek és vétségeknek, a viszonosság alapján való megtorlásáról rendelkezik. Maga a Szolgálati szabályzat I. részének, a „f ü g g e 1 e m"-ről szóló 11. §-ában elhelyezett 69. pontja is kimondja, hogy minden alantos a föllebbvalója iránt ép oly tisztelettel tartozik, mint az alárendelt az elöljárója iránt, a miből vi-