Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

124 melyek miatt tehát már megtörtént volt a fegyelmi fenyítés) rágalmazás bűntettét látta fennforogni, s e vádaskodások miatt (nem pedig az azoknak fegyelmi megtorlása elleni alaptalan panaszemelés és a vádaskodások fenntartása miatt) bírói nyomozó eljárást tétetett folyamatba, amelynek lefolytatása után, a kérdéses vádaskodásokkal elkövetett rágalmazás bűntette miatt emeltetett vádat. A megtartott főtárgyaláson, a honvéd ügyész megváltoztatta a vádját és a vádlottat a kérdéses vádaskodásai által, a becsület biztonsága ellen elkövetett és a Kbtk. 760. §.-ába ütköző vétségben kérte bűnösnek mondani. E vétségre azonban a Kbtk. csakis fogságot, még pedig 1 héttől 6 hónapig terjedhető fogságot, vagyis oly büntetést szab, amelynél fogva a vád tárgyává tett cselekmény, a Kbp. 2. §. 1. bekezdése értelmében, fegyelmi úton megtorolható volt. A haditörvényszéknek tehát, amely maga is csak ezt a vétséget látta a vád tárgyává tett cselekményben fennforogni, a Kbp. 138. §.-ának végbekezdése alapján, s a Kbp. 306. §. 4. pontjának utolsó mondata értelmében, vádlottat a vád alól, a „ne bis idem" elvénél fogva, fel kellett volna mentenie és semmi esetre sem ítélhette el a vádlottat a tett miatt azzal az indokolással, hogy a kiszabott fegyelmi fenyítéssel vádlott cselekménye kellően megtoroltnak nem mutatkozik, mert az utóbbi körülménynek megítélése, a fegyelemért első sorban felelős legközelebbi elöljáróra tartozik, ez pedig a fegyelmi megtorlást kielégítőnek találta. Jegyzet. A L. L. T. 1914. évi november hó ó-áji kelt R. 102/14. számú (határozatában (2. sz. döntvénye) 'analóg álláspontra helyezkedett.