Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

§-a értelmében, a legfelsőbb honvéd törvényszék, utólag kiderült enyhítő körülmények alapján, a jogerős ítélettel kiszabott bűnte,tést is megfelelően enyhítheti s így a törvény valódi intenciójának csakis az felelhet meg, ha a legfelsőbb honvéd törvényszék büntetés enyhítő joga abban az esetben sem korlátoltatik, ha bárki által használt fellebbezés folytán arról győződik meg, hogy ugyanazok az okok, amelyek miatt a fellebbező büntetését enyhíteni kell, oly vádlott társ javára is fennforognak, aki fellebbezéssel azért nem élt, mert a fellebbezésre joga nem volt. Ugyanezért Ií.-rendü vádlott büntetését is, hivatalból, megfelelően enyhíteni kellett. 33. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi augusztus hó 31-én, a P. 402/1917. számú bűnügyben). Ha valamely vétség, fegyhni utón való megtorolhatásának, a Kbp. 2. §. 1. és 3. bekezdésében foglalt objektív feltételei fennforognak, úgy az utólag bűnvádi eljárás tárgyává tett ily vétség miatt eljáró bíróság nincs hivatva annak bírálatára, vájjon a fegyelmi uton, e vétség miatt kiszabott fogságfenyítés, kielégítőnek mutatkozik-e vagy sem. * Az x-i honvéd hadosztálybíróság N. NL őrmester vádlottat bűnösnek mondotta ki, a Kbtk. 761. §.-ába ütköző, becsületbiztonság ellen alaptalan vádaskodás által elkövetett vétségben, s ezért azzal az indokolással, hogy miután vádlott cselekményért előzőleg már fegyelmi uton megfenyíttetett, őt a fegyelmi fenyítés betudásán felül még két havi, megfelelő súlyosbítással egybekötött foglárfogságra ítélte.