Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

106 26. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi február hó 9-én, ia P. 50/17. számú ügyben). Folyó vizekben levő halak nem lehetnek tárgyai a lopásnak. Az x-i honvéd hadoszály bíróság, X. Y. szakaszvezető és T. U. népfölkelő vádlottakat, 1916. évi november hó 9-én Hb. 733/16. szám alatt hozott ítéletével, a Kbtk. 732. §-ába ütköző, tulajdonbiztonsága ellen, lopás által elkövetett vétségben, mint tettes társakat bűnösnek mondta ki s emiatt őket megfelelő közös szobai szigorú fogságra ítélte, s egyúttal a fennforogni látszó jövedéki kihágásról, az annak elbírálására illetékes hatóságot értesíttetni elrendelte. Az ítélet rendelkező részében foglaltak szerint, vádlottak azáltal követték el a terhükre megállapított vétséget, hogy 1916. évi június hó 11-én, a besztercebányai m. kir. erdőgondnokság kezelése alatt álló erdőségben levő „Malokó" patakból, saját előnyük végett s a jogosított beleegyezése nélkül, 6 darab, 8—9 korona érékű pisztráng halat fogtak ki. Vádlottak által használt semmiségi panasz folytán, a legfelsőbb honvéd törvényszék, a semmisségi panasznak azonnal helyt adva, az elsőfokú bíróság ítéletének vádlottakat, a tulajdonbiztonsága ellen lopás által elkövetett vétségben bűnösnek kimondó részét feloldotta, de egyúttal vádlót taknak, a terhükre fennforogni látszó halászati kihágás miatti megfenyítését, az arra illetékes parancsnokra bízta a következő indokolással: Az elsőfokú bíróság ítéletének, a legfelsőbb honvéd törvényszékre is mérvadó ténymegállapításai szerint, vádlottak azáltal követték el a terhükre, tulajdonbiztonsága elleni vétségként betű-