Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

zésén alapul. Ez pedig azt jelenti, hogy a felek a bíróság konstitutív jogkörének terjedelmét is megszabhatják. Lehetőség van pl. olyan korlátozásra is, amelynek értelmében a bíróság csak meghatározott határidő lejártáig kap felhatalmazást a vita eldöntésére. Előfordulhat ugyanis, hogy a szerződés megkötése meghatározott idő elteltével a felek egyikének vagy mindkettőjüknek nem áll többé érdekében. Mindezekből következik viszont az is, hogy ha a felek az alávetésben korlátozó kikötést nem tesznek, az előterjesztést érintő vitás kérdések vonatkozásában a bíróság konstitutív jogköre — az irányadó jogszabályok által meghatározott keretek között — teljes. A fentiek nem érintik a bíróságnak azt a jogát, hogy ha a felek megállapodása valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki és azt jogszabály vagy más kötelező rendelkezés nem rendezi, a bíróság a szerződést — céljának és tartalmának figyelembevételével — a forgalmi szokások és általában a szocialista együttélés követelményei alapján kiegészítheti [Ptk. 206. § (4) bek.]. Ennek a jognak a gyakorlásához a bíróság számára a felek alávetést tartalmazó nyilatkozata nem szükséges. b) Szerződéskötési kötelezettség hiányában a szerződési vita előterjesztésével öszszefüggően megállapítható, hogy a Pp. 365. §-a (1) bekezdésének a) pontja nem ír elő alakszerűséget arra a közös megegyezésre, amely a szerződési ügynek bíróság elé terjesztésére vonatkozik. A megegyezés tehát szóban vagy írásban egyaránt létrejöhet. A formaszabadság elve ellenére is ki kell azonban emelni, hogy az ilyen megegyezés írásbeli rögzítése célszerű, mert jobban alkalmas az esetleges későbbi — különösen a megegyezés tartalmával kapcsolatos — eltérő értelmezések kizárására, jobban biztosítja a felek akaratának érvényesülését, érdekeik védelmét, s egyben alaposabb megfontolásra késztet. Az írásbeli megegyezés mind tartalmilag, mind formailag többféleképpen jöhet létre. Vonatkozhat egyetlen konkrét ügyre, az ügyek valamely csoportjára, esetleg a felek által kötendő minden egyes szerződésre. Az alávetést a szerződési nyilatkozatokba, levélbe, jegyzőkönyvbe, beadványba stb. egyaránt bele lehet foglalni. c) Szerződéskötési kötelezettség hiányában az egyes szerződési feltételek tárgyában keletkezett vitának bíróság elé terjesztésére vonatkozó megegyezés egyebek között azt jelenti, hogy a felek kölcsönös nyilatkozatot tettek ajánlati kötöttségük alakulására [Ptk. 211. § (2) bek., 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 2. § (3) bek., 36. §] és arra, hogy szerződésük tartalmát adott összefüggésben a bíróság határozza meg. Önként értetődik tehát, hogy a felek alávetésüket csak közös megegyezéssel vonhatják vissza. Ez természetesen nem érinti a megrendelőnek azt a jogát, hogy szállítási szerződési nyilatkozatát (megrendelését) — a másik félnél felmerült költségek megtérítése mellett — a szerződés létrejöttéig bármikor visszavonja [Ptk. 214. § (3) bek.]_ Ez a visszavonás az alávetésre vonatkozó megállapodást felbontja. 95