Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

GKT 13/1973. szám (Hatályon kívül helyezte a GKT 1/1978. sz. tanácselnöki értekezleti állásfoglalás.) GKT 14/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a gazdálkodó szervezetek közötti szerződés megszegéséből származó igény érvényesítése a jogszabály szerint nem kötelező, a jogosult a szerződésszegés bekövetkezése után az ezen alapuló igényéről lemondhat. Előfordul, hogy a jogosult a szerződésszegésből eredő valamely követeléséről (pl. a kötbérköveteléséről) írásban lemond, utóbb azonban azt mégis érvényesíti a bíróság előtt. Kérdés, hogy az ilyen lemondást, amely a követelés későbbi perlését kizárja, érvényesnek kell-e tekinteni. A gazdálkodó szervezetek a Ptk. 314. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződésszegésért való felelősséget — ha jogszabály másként nem rendelkezik, illetve a meghatározott kivételek hiányában — nem zárhatják ki és nem korlátozhatják. A Ptk. 246. §-ának (4) bekezdése szerint a kötbér kikötését jogszabály előírhatja és annak legkisebb mértékét meghatározhatja; ebben az esetben a felek a kötbér kikötését nem mellőzhetik, illetve annak összegét nem csökkenthetik. A jogszabály ugyan — a szövegéből következően — olyan esetekről rendelkezik, amikor a felek közös megállapodással zárják ki vagy korlátozzák az igényeket, nyilvánvalóan ide kell azonban számítani azokat az eseteket is, amikor a jogosult egyoldalúan mond le már eleve valamely szerződésszegésből eredő követeléséről. Azok a szempontok, amelyek az igények közös megállapodással való kizárásának vagy korlátozásának a megtiltását indokolják, megkívánják az egyoldalú lemondás kizárását is. A jogszabály helyes értelmezése szerint az idézett rendelkezés a szerződés létrehozandó tartalmára, tehát a szerződésszegés bekövetkezése, az igény megnyílta előtti helyzetre vonatkozik, s azt tiltja, hogy ekkor zárják ki vagy korlátozzák a felek a jogszabályban vagy jogszabály alapján a szerződésszegés esetére megállapított igényeket, illetve hogy ilyenkor mondjon le a jogosult már eleve — egészen vagy részben — az igényéről. A jogszabályalkotó azt kívánta ezzel megakadályozni, hogy az egyik fél visszaéljen a piaci egyensúly hiányából eredő előnyös — a másik fél kiszolgáltatottságát jelentő — helyzetével és az utóbbit arra kényszerítse, hogy az esetleges későbbi szerződésszegésből származó igényéről már eleve lemondjon, tehát vele szemben már előre szankciómentességet biztosítson megállapodásuk meg nem tartása esetére. A szerződésszegés bekövetkezése után azonban az ilyen visszaélés lehetősége már nem vagy legfeljebb csak lényegesen kisebb mértékben áll fenn, és ezért e területen védelemre nincs szükség. 92