Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

időkhöz fűznek, a kézbesítést — az ellenkező bizonyításáig — az írásbeli nyilatkozat postára adásától számított második munkanapon megtörténtnek kell tekinteni. A gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseire vonatkozólag a Ptk. 212. §-a és a törvény végrehajtására kiadott jogszabályok [pl. a szállítási és vállalkozási szerződésekről szóló 7/1978. (II. 1.) MT sz. r., a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekről szóló 14/1978. (III. 1.) MT sz. r.] megszabják azokat a határidőket, amelyeken belül a feleknek a szerződés megkötésére irányuló nyilatkozataikat meg kell tenniük. Az egyes nyilatkozatok megtételére megállapított határidő — hacsak a jogszabály kifejezetten másként nem rendelkezik — akkor veszi kezdetét, amikor az intézkedés megtételére kötelezett fél a másik fél szerződési nyilatkozatát átvette. A tapasztalat szerint a felek szerződési nyilatkozataikat általában postán küldik el, ezért kétség merülhet fel atekintetben, hogy a kézbesítés mikor történt meg és ehhez képest a határidők lejártához fűződő jogkövetkezmények mely időpontban állnak be. Az ebből származó zavarok elkerülése érdekében indokolt a postai kézbesítésre szükséges időnek vélelem útján való meghatározása. A tapasztalat az, hogy a postai kézbesítés az országon belül az esetek döntő többségében két napon belül megtörténik. Ezért a postai kézbesítést az írásbeli nyilatkozat postára adásától számított második munkanapon megtörténtnek kell tekinteni. (A postára adás napját a számításnál figyelmen kívül kell hagyni.) Az egyes konkrét esetekben azonban bizonyítani lehet, hogy a kézbesítés nem az említett időpontban történt. GKT 5/1973. szám (A GKT 2/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Minta alapján gyártott és szállított termék minőségi hibája miatt a szállító felelőssége akkor is fennáll, ha a megrendelő a mintát előzetesen megvizsgálta és hibátlannak találta. A Ptk. 380. §-ának (1) bekezdése értelmében a szolgáltatás minőségének meghatározása mintával is lehetséges. A minőség ilyen meghatározása a gyakorlatban főként akkor szokásos, amikor szabványok, műszaki leírások a szerződés szerint szolgáltatandó termékre nincsenek. Kérdéses lehet, hogy a szállítónak a hibás teljesítésért való felelőssége fennáll-e akkor is, ha a megrendelő a mintát elfogadta és megfelelőnek találta. A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése pedig mind a szerződéses, mind a törvényes kellékek hiányát is hibás teljesítésnek minősíti. A törvényes kellékek a termék rendeltetésszerű használatra való alkalmassága szempontjából akkor is figyelembe jöhetnek, ha ezekre a szerződés külön nem tér ki. így pl. a szikvizes palack törvényes kelléke — egyebek között — a robbanásmentesség. Egyes kellékhibák egyébként olyan természetűek is lehetnek, hogy azokat a minta jóváhagyásakor az evonat86