Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

elhárítása, illetőleg a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben elvárható volt. Kétségtelen, hogy ez a megrendelő számára kedvezőtlen helyzetet teremthet, mert ha a szállítónak sikerül a késedelmét kimentenie, az áremelkedés következtében keletkezett kára megtérítetlen marad. A megrendelőt azonban ilyen hátrányos következmény valójában csak akkor éri, ha a szerződés szerinti szolgáltatásnak rögzített (fix) ára [38/1984. (Xí. 5.) MT számú rendelet 9. §-a (1) bekezdésének a) pontja] van, és ezt az árat kell alkalmazni. Olyan esetben azonban, amikor a felek számára az árban való egyezkedés lehetősége — esetleg csak korlátok között is — nyitva áll [38/1984. (XI. 5.) MT számú rendelet 8. §-a, 14. §-a és a 22. § (1) bekezdésének b) pontja] vagy a megrendelő az árváltozásra tekintettel a szerződéstől elállhat [Ptk. 226. § (4) bekezdése], a megrendelőre — hozzájárulása nélkül — az ellenszolgáltatás vonatkozásában kedvezőtlenebb helyzet nem állhat elő. A megrendelő átvételi késedelme ideje alatt is bekövetkezhet hatósági árváltozásIlyen esetben az előbb kifejtettek megfelelő alkalmazásával a teljesítéskor érvényben levő, magasabb rögzített (fix) árat kell megfizetni. A rögzített (fix) ár csökkenésének esetében azt az általános szabályt kell irányadónak tekintetni, amely szerint a szerződés alapján teljesítendő szolgáltatásért annak teljesítésekor kötelező árát kell megfizetni. Ebben a vonatkozásban pedig közömbös, hogy a szállító, a vállalkozó a késedelmes teljesítésében vétkes-e vagy sem; a felróható átvételi késedelem azonban az árkülönbözetre, illetve a másik felet az árcsökkenés folytán ért kárra a megrendelő kártérítési kötelezettségét eredményezheti. VIII. A bírósági gyakorlatban az árral kapcsolatos jogviták nemcsak a gazdálkodó szervezetek között leggyakrabban előforduló szállítási, illetve vállalkozási szerződésekkel [Ptk. 379—386. §, ül. 389—414. §] kapcsolatban, hanem más szerződéseik vonatkozásában is felmerülhetnek. A szállítási és vállalkozási szerződésre vonatkozólag kifejtett elvek általában a külön nem említett szerződésekkel kapcsolatosan is — értelemszerűen — irányadók. E téren azonban természetesen figyelembe kell venni a szóban forgó szerződésekre megállapított esetleges külön árszabályok speciális, szükségszerűen eltérő rendelkezéseit, és az általános elvek csupán ezekkel összhangban alkalmazhatók. A fenti állásfoglalás következtében a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiumának — a 20., 24., és 26. sz. állásfoglalásaival módosított — 19. számú állásfoglalása hatályát veszti. GK 37. szám /. Az általános szerződési feltételek akkor válnak a szerződés részévé, ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta (Ptk. 205. §). Annak megítélésénél, hogy egyes feltételek ráutaló magatartással elfogadottnak tekinthetők-e vagy sem, a bíróságnak arra is figyelemmel kell lennie, hogy azok az adott szakmában^ ágazatban a forgalom általánosan követett szokásainak tekintendők-e. 66