Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

szerződés tartalma tehát ennek megfelelően módosul, akár a felek megállapodása, akár a bíróság határozata állapítja meg a póthatáridőt. A szerződés ilyen tartalmi módosulására természetesen a Ptk. 316. §-a (2) bekezdésének az a rendelkezése érvényesül, amely szerint ez a szerződésszegés következményei alól nem mentesít. Ilyen következmény a szerződés késedelmes teljesítése miatti kötbérfelelősség is, ennek folytán további jogszabályi előírás nem is szükséges. A szerződésszegő fél az egyes szerződésekre megállapított törvényes, vagy a szerződésben kikötött ennél magasabb mértékű kötbért — kimentés hiányában — köteles megfizetni arra az időszakra, ameddig késedelemben van, tehát a teljesítés meg nem történik, vagy a kötbér a legmagasabb mértéket el nem éri, illetve a póthatáridő lejár. Ez utóbbi esetben — ha tehát a póthatáridőig sem történik teljesítés — a kötelezett a szerződést az új tartalma szerint is — most már ismételten — megszegi, s ezáltal újból késedelembe esik [Ptk. 298. § (1) bek.]. Ezért a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseire vonatkozó szabályok szerint újból kötbérfelelősséggel tartozik. Ellenkező esetben a póthatáridő nem tölthetné be azt a népgazdasági szempontból fontos szerepét, hogy annak elteltéig a szerződésszerű teljesítés megtörténjen, és hogy erre a felet a kötbérfizetési kötelezettség is késztesse. Megfelelő vagyoni következmény hiányában a szerződését megszegő fél, ha a kötbér a legmagasabb mértéket már elérte, vagy a póthatáridő már eltelt, érdektelenné válnék kötelezettségének teljesítésében, ami a szerződési fegyelem lazulásához vezetne. Mind jogi, mind gazdasági szempontok tehát azt indokolják, hogy a póthatáridő elmulasztásához a szerződésszegés következményei fűződjenek, s így a további kötbérfelelősség is fennálljon. Az eredeti teljesítési határidőhöz képest harminc, illetve hatvan napnál hosszább póthatáridő elmulasztása miatt járó kötbér mértékére természetesen továbbra sem alkalmazható a 7/1978. (II. 1.) Korm. számú rendelet 20. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a 42. § szerint is irányadó, illetve az 59. § (3) és (4) bekezdésében, valamint a 80. §-ában, végül a 14/1978. (III. 1.) Korm. számú rendelet 19. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a késedelem első, illetve második harminc napjára meghatározott alacsonyabb kötbérkulcs. A jogszabály ugyanis a hosszabb tartalmú késedelmet szigorúbban kívánta szankcionálni, mint a rövidebbet. A késedelem tényén a póthatáridő megállapítása nem változtat, ezzel annak csak újabb szakasza kezdődik. Az ismertetett rendelkezések mielőbbi teljesítésre ösztönző intenciójával ellentétes lenne, ha a szerződést ismételten megszegő, tehát a késedelem időtartamát növelő fél a kötbér mértékét illetőleg kedvezményben részesülne. A kifejtettek értelemszerűleg vonatkoznak arra az esetre is, ha a kötelezett hibásan teljesít és a kijavítás (kicserélés, illetőleg a munka újbóli elvégzése) megtörténik ugyan, de ismét hibásan, tehát a kötelezett a póthatáridőben sem szünteti meg a hibát. Ez esetben ugyanis a kötelezett ismét megszegi a szerződést, ez pedig nem maradhat szankció nélkül, tehát a kötelezettet emiatt ismét terheli a jogszabályban meghatározott kötbér. 46