Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

300. §-ának (3) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezetek egymással kötött szerződéseinek késedelmes teljesítése esetében a késedelembe eső fél — szerződésszegése egyéb következményeinek viselése mellett — köteles a teljesítésre haladéktalanul megfelelő póthatáridőt vállalni. Ha e kötelezettségének nem tett eleget vagy a közölt póthatáridő nem megfelelő, a másik fél a bíróságtól póthatáridő megállapítását kérheti. Az említett rendelkezés a gazdálkodó szervezetek között létrejött valamennyi szerződésre vonatkozik és aszerint sincs különbség, hogy a szerződés tárgya szerződéskötési kötelezettség alá esik-e vagy sem. Egyébként az állásfoglalás alkalmazási körében ennek nincs is jelentősége, mert a Ptk. említett szabálya nem a szerződés létrehozásával van kapcsolatban. A határidő és a póthatáridő más-más kategóriába tartozik: a határidő a már megkötött vagy megkötésre kerülő szerződés egyik tartalmi eleme, a póthatáridő pedig a megszegett szerződés miatt fennálló felelősség körébe esik. A Ptk-nak a szerződésszegésről szóló XXV. fejezetében foglalt rendelkezése tehát arra tekintet nélkül érvényesül, hogy a szerződéskötési kötelezettség fennáll-e vagy sem. A szerződés megszegése ugyanis abban az esetben is jogkövetkezménnyel jár, ha a szerződés megkötése nem kötelező. Póthatáridő vállalására, illetőleg megállapítására tehát nemcsak a szerződéskötési kötelezettség körében, hanem azon kívül is szükség van." A GK 5. sz. állásfoglalása a) pontjának első mondata helyébe a következő szöveg lép: „A gazdálkodó szervezetek közötti szerződések bármely feltételére vonatkozólag helye van a felek eltérő véleményét kifejező nyilatkozatnak". Ab) pontból a „— szerződéskötési kötelezettség hiányában —, a szállítási" szavak törlésre kerülnek. Az indokolás a) pontjának új szövege: „A gazdálkodó szervezetek egymás közötti különböző szerződéseire irányadó jogszabályok — sem szerződéskötési kötelezettség esetében, sem e körön kívül — nem tartalmaznak korlátozást abban a tekintetben, hogy az egyik fél a másik szerződési nyilatkozatában (megrendelés, ajánlat, szerződéstervezet stb.) foglalt milyen szerződési feltétellel szemben közölhet eltérő véleményt. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell azonban a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. A szerződő fél tehát — érdekeinek megfelelően és azoktól függően — a szerződés bármely feltételét lényegesnek minősítheti és azzal ellentétes álláspontját is kifejezheti. Ezzel egyúttal — ha csak a körülményekből vagy más nyilatkozatokból az ellenkezője nem következik — kifejezi azt is, hogy annak a feltételnek a megállapodásukban jelentőséget tulajdonít, ezért arra vonatkozólag a véleményeik összehangolására van szükség. A kifejtettekből következik, hogy a szerződés bármelyik feltételével kapcsolatosan helye lehet eltérő véleményt közlő szerződési nyilatkozatnak és az ilyen közlés az érintett szerződési feltételt általában lényegessé minősíti."1 ' Ez a módosítás már nincs hatályban. Lásd a GK 5. sz. állásfoglalás újabb szövegét. 3^