Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

és ennek nagyságát mérlegelve — a teljesítési határidő későbbi szakaszában is elállhasson, ha a dolog, a szolgáltatás számára időközben feleslegessé vált. Ez utóbbi körülmény fennállását nem lehet azonban megállapítani, ha a megrendelő a szolgáltatást teljesítésként átveszi. Ezzel ugyanis kifejezésre juttatja, hogy arra szüksége van, ezért a szerződéstől való elállásra feljogosító jogszabályok alkalmazásának már nincs indokoltsága. Természetesen, ha a megrendelő a címére (pl. a rendeltetési állomásra) megérkezett szállítmányt — az együttműködési kötelezettségére is tekintettel — a további kár elhárítása, csökkentése érdekében a fuvarozótól kiváltja, kirakja és nyilvánvalóan csak felelős őrzésbe veszi, ez a tevékenysége nem tekinthető a szolgáltatás teljesítésként történt átvételének. Vonatkozik ez a jogosulatlan előszállítás esetére is [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 8. § (1) bek.], mert ilyenkor a megrendelő — mivel az átvételt megtagadhatja — a szerződéstől is elállhat. A kifejtettek szerint tehát a megrendelő az általános elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg. A megrendelő részére természetesen a szállító (vállalkozó) késedelmének ideje alatt is fennáll ez az általános elállási lehetőség; nyilvánvaló azonban, hogy ha a jogszabályban erre vonatkozóan megállapított feltétel, az érdekmúlás fennáll (Ptk. 300. § (1) és (2) bek.], akkor a megrendelő ez utóbbi alapon fog elállni a szerződéstől, mert számára ez kedvezőbb. GK 17. szám Szocialista szervezetek egymás közötti viszonyában általában akkor lehet helye a kötbér mérséklésének, ha a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett és olyan körülmények forognak fenn, amelyek a szerződésszegő fél egyébként felróható magatartását — figyelemmel a szerződésszegés tárgyi súlyára és az adott szerződés teljesítéséhez fűződő népgazdasági érdekre is — enyhébben megítélhetővé teszik. A Ptk. 247. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály szerint a túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. A Ptk. indokolása szerint a kötbérmérséklés eszközét a bíróságnak csak kivételesen kell igénybe vennie és annak vizsgálata során, hogy a kötbér túlzott mértékű-e „a bíró a szolgáltatás értékének és a kötbér nagyságának összemérésén kívül értékelheti a felróhatóság fokát is stb.". A szolgáltatás értékének és a kötbér nagyságának összemérésénél nemcsak a szolgáltatás tárgyának materiális értékét, hanem az ahhoz fűződő egyéb érdeket is figyelembe kell venni. A polgári jog egyes szabályainak módosításáról szóló 1967. évi 39. számú törvényerejű rendelethez fűzött indokolás rámutat arra, hogy a Ptk. 247. §-ának (1) bekezdése olyan szabályt tartalmaz, amely a kötbér kárátalány jellegét juttatja kifejezésre azzal a megoldással, hogy a mérséklésre csak akkor van lehetőség, ha a kötbér az adott eset összes körülményére tekintettel túlzott mértékűnek mutatkozik. A túlzott mértékű kötbér mérséklése annál inkább szükséges lehet, mert a részletes szabályokat megállapító alacsonyabb fokú jogforrások szerint a felek a törvényes minimum32