Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

A kifejtettekből következik, hogy a nem lényeges feltétel lényegessé válásához nem elég, ha a felek a véleményeltérésüket nyilvánítják, a lényeges feltétellé minősítéshez erre vonatkozó határozott nyilatkozat szükséges. b) Gazdaságirányításunk elveivel az áll összhangban, hogy a szerződés a konkrét és tényleges szükségletek, valamint a reális kielégítési lehetőségek mérlegelésén alapuló, az érdekek, előnyök, kockázatok és a felelősség figyelembevételével kialakított gazdasági megállapodás legyen. Ezért jelentős tere van a szerződéskötési szabadságnak, és a szerződéskötési kötelezettség csak meghatározott szük körben s általában csak a szolgáltatót terheli. Ez ad tartalmat annak az általános jellegű szabálynak, amely szerint a szerződés általában a felek megállapodásával jön létre. A szerződési szabadság tartalmát illetően abból, hogy a szerződés általában a felek gazdasági kapcsolatainak, vagyoni viszonyainak tudatos építését, szükségletei kielégítését szolgálja, az is következik, hogy maguktól a felektől függ, kívánnak-e szerződést kötni. A szerződés megkötéséről tehát — a jogszabály adta keretek között (Ptk. 200. §) — önállóan döntenek. A szerződés ennek megfelelően a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre [Ptk. 205. § (1) bek.]. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításnak a lényegtelen kérdésekre is ki kell terjednie. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdéséből következik, hogy ha a felek között lényegesnek nem minősített kérdésben véleményeltérés van, ez a szerződés érvényes létrejöttét nem akadályozza meg, ha azonban a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás lényeges vagy az a) pontban foglaltaknak megfelelően lényegessé nyilvánított kérdésben hiányzik, a szerződés nem jön létre. Ennek megítélésénél a felek akaratkifejezéseit a maguk teljességében kell figyelembe venni. Meg lehet tehát állapítani a szerződés létrejöttét, ha a felek a szerződést akárcsak részben is teljesítették, vagy egyébként olyan magatartást tanúsítottak, amelyből arra lehet következtetni, hogy a szerződést létrejöttnek tekintették. Az akaratok egyezésének, illetőleg eltéréseinek a megállapításánál figyelembe kell venni azt a szabályt, amely szerint a szerződési nyilatkozatot úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett [Ptk. 207. § (1) bek.]. A szabályban a felek feltehető akaratára utalás azt fejezi ki, hogy a rejtve maradt akarat csak annyiban jön számításba, amennyiben arra a körülményekből következtetni lehet. GK 6. szám (A GK 22. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A gazdálkodó szervezetek közötti szerződések megkötése során az egyik fél a másik szerződő fél ajánlati kötöttségének idejét nem hosszabbíthatja meg. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a fél olyan tartalmú nyilatkozatot tesz, hogy kész szerződést kötni, de bizonyos határidőt kér a részletes szerződési feltételeket is tartalmazó elfogadó nyilatkozat (rendelésigazolás, megrendelés) közlésére. 16