Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről szóló, az 54/1978. (XII. 7.) MT számú rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 28. §-ának (1) bekezdése szerint a bizományos által harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges összeget a megbízó a bizományos felszólítására olyan időben köteles a bizományos részére átutalni, hogy a bizományos a saját fizetési kötelezettségének beállta előtt legalább tizenöt nappal megkapja. A bizományos a felszólítást olyan időben köteles az esedékesség megjelölésével megküldeni, hogy a megbízónak az átutalásra legalább nyolc nap álljon rendelkezésére. A bizományos által már teljesített kiadásoknak megfelelő összeget pedig a (2) bekezdés szerint a megbízó a terhelőlevél hozzá érkezésétől számított tizenöt napon belül köteles a bizományos részére átutalni. A 28. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a megbízó fizetési kötelezettségének a határidőre nem tesz eleget, a bizományos részére évi 15% kamatot köteles fizetni. Az R. 28. §-ának (3) bekezdésében a megbízó terhére kamatfizetési kötelezettséget megállapító rendelkezés, az (1) bekezdésben meghatározott átutalási kötelezettségre (pl. fedezet, előleg) azért nem vonatkoztatható, mert ebben az esetben a megbízó nem tartozása kiegyenlítésével [nem idegen (követelés) pénz fizetésével], hanem a saját pénzének átutalásával késedelmeskedik; a pénzt a bizományosnak mint „közvetítő"-nek küldi azzal a rendeltetéssel, hogy annak felhasználásával a külföldi eladónak saját nevében a megbízó terhére fizessen. Ezért a bizományos ezt az összeget másra nem is használhatja fel. Az átutalt összeg tehát nem a bizományosé, hanem a megbízóé. Saját pénzösszeg utáni kamatfizetési kötelezettség nem fér össze a kamat gazdasági rendeltetésével, vagyis azzal, hogy az idegen pénz használatáért járó ellenérték. A bizományos javára tehát nem keletkezik kamatfizetési kötelezettség amiatt, hogy a megbízó a saját pénzét használja, ahelyett, hogy a bizományosnak utalná át. A helyes értelmezés szerint az R. 28. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kamatfizetési kötelezettséget csak azokra a követelésekre lehet alkalmazni, amelyeket a bizományos a sajátjából már kifizetett, azaz megelőlegezett, vagy megbízójának a külföldi féllel szemben fennálló kötelezettségei teljesítésénél vagy a külkereskedelmi ügylet megvalósításával kapcsolatban egyébként felmerültek. Ezek tekintetében ugyanis a megbízót megtérítési kötelezettség terheli [R. 25. § (1) bek.] és amennyiben ennek késedelmesen tesz eleget, a bizományosnak az ilyen összegek után kamatigénye keletkezik. A 28. § (1) bekezdése szerint a bizományos részére átutalandó összeg ezzel szemben nem a bizományos követelésének kielégítésére szolgál. Előfordulhat, hogy annak felhasználására nem az előre jelzett időpontban, hanem később kerül sor (pl. ha a külföldi eladó később teljesít), sőt az is lehetséges, hogy a külkereskedelmi szerződés meghiúsul, mert az eladó nem szállít, s így az átutalt összeget a bizományos nem is használja fel. Az utóbbi értelmezést támasztja alá az a körülmény, hogy a 28. § módosított (3) 184