Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

a szállítót szerződéskötési kötelezettség csak „a beruházó és a vele szerződő vállalkozó" javára terheli. A GKT 2/1975. számú állásfoglalás, minthogy most már a jogszabályi rendelkezésnek nem felel meg, nem tartható fenn, s ezért azt hatályon kívül kellett helyezni. GKT 3/1976. szám (A GKT 1/1985. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A gazdasági bírság kiszabása iránt indított ügyben a bíróságnak az ítéletében akkor is meg kell állapítania a bírság teljes összegét, ha az eljárás alá vont vállalat (szövetkezet) az elért jogtalan anyagi előnyt időközben — egészben vagy részben — a Pénzügyminisztérium megjelelő számlájára befizette. A megbírságolt gazdálkodó szervezetet azonban a tényleges befizetésre csak a bírság összege és az előzetesen kifizetett összeg különbözete erejéig kell kötelezni. Az eljárási illetéket ebben az esetben is a megállapított gazdasági bírság összegének alapulvételével kell kiszabni. „A 32/1984. (X. 31.) MT számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági bírság összegét úgy kell megállapítani, hogy az legalább 30%-kal meghaladja a jogosulatlanul szerzett előny, illetőleg okozott kár Összegét. Az 5. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy jogosulatlan anyagi előny, illetőleg kár hiányában a bíróság a bírság Összegét az eset összes körülményeire figyelemmel állapítja meg, a 6. § szerint pedig különös méltánylást érdemlő esetben a bírság Összege az 5. §-ban említett mértékek alatt is megállapítható, vagy a bírság kiszabása mellőzhető. „A bírság mértékére vonatkozó rendelkezések mellett a 7. § szerint..." Az indokolás (5) bekezdése a következő új szövegrésszel kezdődik: ,,A 32/1984. (X. 3i.) MT számú rendelet 5. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint..." A bírság mértékére vonatkozó rendelkezések mellett a 8. § szerint a gazdasági bírság kiszabása iránt indított ügyekben a bíróság a Pp-nek a gazdasági perekre vonatkozó szabályai szerint jár el, s a határozatában intézkedik az iránt, hogy a vállalat bírságot, illetőleg az eljárási költséget a Pénzügyminisztérium megfelelő számlájára fizesse be, továbbá, hogy a bírságot kiszabó határozatot a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának is meg kell küldeni. A gazdasági bírság átutalásáról és elszámolásáról szóló 11/1968. (III. 25.) PM számú rendelet 1. §-a szerint a vállalat a gazdasági bírság összegét a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága „Adópótlék és bírság" bevételi számlájára köteles befizetni, és ha ennek nem tesz eleget, az adóigazgatósági eljárásról szóló 29/1967. (XII. 5.) PM számú rendelet 10. és 11. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A fentiek szerint a jogszabály nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy miként kell a gazdasági bírság összegét megállapítani, kiszabni, ha a vállalat a jogosulatlanul elért anyagi előnyét, meg nem engedett módon szerzett nyereségét önként vagy a 180