Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

amelyeknek mások a feltételei és mások az azokhoz fűződő jogkövetkezmények. Vitás esetekben ezért vizsgálni kell, hogy mi volt a nyilatkozó feltehető akarata, azt a másik félnek fel kellett volna-e ismernie és hogy erre, valamint az eset körülményeire tekintettel a másik félnek hogyan kellett értenie a nyilatkozatot. Ha az állapítható meg, hogy a jogosultnak az előbbiek szerint fel kellett volna ismernie, hogy a kötelezett póthatáridőre vonatkozóan tett nyilatkozata — az eltérő szóhasználat ellenére — határidő-meghosszabbításra, tehát szerződésmódosításra irányult, a felek megállapodását ez utóbbinak kell tekinteni. GKT 85/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a gazdálkodó szervezetek között létrejött szerződés vagy nem kötelező szabvány a minőségi átvételre szúrópróbaszerű vizsgálatot ír elő, ennek eredménye szerint a szállított egész mennyiséget hibásnak, illetőleg hibátlannak kell vélelmezni. A szúrópróba szerint végzett vizsgálat eredményével szemben azonban a szállító vállalat a meg nem vizsgált mennyiség hibátlanságát, illetőleg a megrendelő a meg nem vizsgált mennyiség hibás voltát bizonyíthatja. Ha a minősítés kötelező szabványban előírt szúrópróbás vizsgálat alapján történt, ennek eredményével szemben ellenbizonyításnak nincs helye. A szúrópróba szerint történő vizsgálat lényege abban áll, hogy a termékmennyiségnek csak egy részét (meghatározott százalékát) kell megvizsgálni és ha ez hibás, illetőleg hibátlan, az egész mennyiséget hibásnak, illetőleg hibátlannak kell tekinteni. Ilyen vizsgálatot nemcsak a felek köthetnek ki, hanem egyes esetekben a szabványok is előírnak. A szúrópróba szerint történő vizsgálati mód előírása annak a gyakorlati felismerésnek eredménye, hogy egyes áruk (pl. konzerv) természetes tulajdonsága kizárja azt, hogy a megrendelő valamennyi árudarabot vizsgálat alá vegyen, más áruknál pedig (pl. gomboknál) a leszállított árudarabok egyenkénti megvizsgálása aránytalan időveszteséggel és költséggel járna, amelynek megtakarítása a felek anyagi érdekéh felül népgazdasági érdek is. Bár az említett szempontok a szúrópróba szerint történő vizsgálatot indokolttá teszik, az ilyen módon végzett vizsgálat nem nyújt határozott bizonyítékot a leszállított valamennyi árudarab minőségére, hanem valószínűség alapján csupán következtetésre ad lehetőséget. Ez a vizsgálati mód tehát szükségképpen bizonytalansági tényezőt is tartalmaz. Ez csakis valamennyi árudarab megvizsgálásával volna kiküszöbölhető, aminek azonban a már említett szempontok általában ellentmondanak. A szerződésben kikötött, valószínűségre alapított vizsgálati eljárás eredményét akként kell értékelni, hogy a mennyiség megvizsgált részének hibás, illetőleg hibátlan volta esetében vélelem szól amellett, hogy az egész mennyiség hibás, illetőleg hibátlan. 158