Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

fizetett összeg a késedelmi kamatot már nem fedezi, a fizetés napjáig felszámított és önállóan érvényesített késedelmi kamatkövetelés után a fizetés időpontjától kezdve külön késedelmi kamat jár. Előfordul, hogy a kötelezett a pénztartozása kiegyenlítésével késedelembe esik, az utóbb fizetett összeg pedig — amelyet a jogosult rendelkezése vagy a felek megállapodás értelmében a Ptk. 293. §-ában foglaltaktól eltérően elsősorban a főtartozás kiegyenlítésére kell elszámolni — a késedelmi kamatot nem fedezi. Ezért a jogosult keresetet indít vagy fizetési meghagyási kérelemmel érvényesíti a főkövetelés kiegyenlítéséig járó késedelmi kamat iránti igényét, és e kamatösszeg után késedelmi kamatot is követel. A Ptk. 232. §-ának (1) bekezdése szerint magánszemélyek egymás közötti szerződési viszonyában kamat — ha jogszabály kivételt nem tesz — csak kikötés esetén jár; kamatos kamatot érvényesen nem lehet kikötni. Gazdálkodó szervezetek tekintetében a Ptk. ehhez hasonló rendelkezést nem tartalmaz, hanem azt mondja ki, hogy a szerződéses kapcsolatokban — ha jogszabály kivételt nem tesz — kamat jár. A Ptk. 301. §-a pedig egyebek között kimondja, hogy pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembeesés időpontjától kezdve akkor is köteles 5% kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes, vagy a kamat mértéke ennél alacsonyabb, továbbá hogy gazdálkodó szervezetek viszonyában a fizetési késedelem jogkövetkezményeiről külön jogszabályok rendelkeznek. A gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértékéről a 10/1969. (II. 27.) Korm. számú rendelet és ennek felhatalmazása alapján kiadott 60/1970. (XII. 31.) PM számú rendelet intézkedik. Ez utóbbi rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdése határozza meg az ott felsorolt gazdálkodó szervezetek között létrejött szerződésekből eredő pénztartozás késedelmes fizetése esetében járó késedelmi kamat mértékét. A szóban levő esetben a főkövetelés kiegyenlítése után a jogosultnak már csak a késedelmi kamatkövetelése marad fenn. Ez az önállóvá vált kamatkövetelés is szerződésből eredő pénzkövetelés. Eltérő rendelkezés hiányában tehát erre is irányadó a Ptk. 301. §-a, illetve a 10/1969. (II. 27.) Korm. és a 60/1970. (XII. 31.) PM számú rendelet. Ennek megfelelően e kamatkövetelés után is jár az utóbb említett jogszabályokban meghatározott késedelmi kamat. Ez egyébként azért is indokolt, mert a kötelezett azzal, hogy a főkövetelés után járó késedelmi kamatot nem fizette meg, a jogosult elől bizonyos pénzösszeget vont el, s azt — a jogosult helyett — ő használta. E használat fejében a jogosultat ellenérték illeti meg. A pénzhasználat ellenértéke pedig éppen a kamat, amint erre a Ptk. 232. §-ához fűzött miniszteri indokolás is utal. Ez nem jelenti a jogszabályban meghatározott késedelmi kamatmérték túllépését, mert ez a késedelmi kamat már nem a főkövetelés, hanem az önállóvá vált kamatkövetelés után jár és a jogszabály a késedelmi kamatfizetési kötelezettség szempontjától nem tesz különbséget a szerződésből eredő pénztartozások között aszerint, hogy azok főtartozások, vagy járulékos eredetű tartozások-e. 128