Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

gek stb. — tekintetében a jogszabályban meghatározott szavatossági határidő meghosszabbítását tartalmazza. A Ptk. 325. §-ának (2) bekezdése szerint az egy évnél rövidebb elévülési határidőt a felek írásban legfeljebb egy évre meghosszabbíthatják, egyébként az elévülési határidők meghosszabbítására irányuló megállapodás semmis. A szavatossági határidő — legfeljebb egy évre történő — meghosszabbítása összhangban áll a felek megnövekedett rendelkezési jogával, a fokozottabb kockázatviselés, a reális szükségletekhez fűződő kötelezettségvállalás követelményével. Az ilyen megállapodás gazdasági alapja általában a feleknek az a kölcsönös felismerése, hogy bizonyos szolgáltatások hibái — a szolgáltatás természeténél fogva — csak a jogszabályban előírt szavatossági határidőn túl jelentkezhetnek, illetve ettől függetlenül is a szállító (kivitelező) maga is nagyobb biztosítékot kíván nyújtani a megrendelő részére a szolgáltatás jó minőségét illetően. Az ilyen jellegű biztosítéknyújtás — gazdasági tartalmát tekintve — nyilvánvalóan a megrendelő érdekében áll és összhangban van azzal a gazdaságpolitikai céllal, amely a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmét, a minőségjavítását kívánja előmozdítani. A szavatossági határidő meghosszabbítására irányuló jognyilatkozatokat azonban nem lehet minden további nélkül jótállási feltétel vállalásának tekinteni. A szavatosság tartalmilag ugyanis nem azonosítható a jótállással. A jótállás biztosítéki jellegű többletfelelősség, amely rendszerint szerződéses vállaláson (kivételesen jogszabályon) alapul és amely a minőségért való felelősség határidejének esetleges meghosszabbításán túl a jogosult helyzetét más vonatkozásban is erősíti (pl. bizonyítási teher viselése, Ptk. 248. §). így a más jellegű szavatossági felelősség időbeli meghosszabbítása egymagában nem jelenti más tartalmú többletfelelősség vállalását. GKT 51/1973. szám a) Az ellenszolgáltatás — eltérő rendelkezés hiányában — a szolgáltatás teljesítésekor (az átadáskor) válik esedékessé. b) Ha a felek a jogszabályban megengedett külön fizetési határidőben állapodtak meg, az ellenszolgáltatás ennek lejártakor válik esedékessé. c) Számlázási kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítésekor való esedékessé válását nem érinti. a) A. szerződés kölcsönös jogokat és kötelezettségeket tartalmaz. A polgári jog szabálya szerint — eltérő jogszabályi rendelkezés vagy megállapodás hiányában — a szemben álló szolgáltatásokat egyidejűleg kell teljesíteni [Ptk. 281. § (1) bek.]. Eszerint a szállító, a vállalkozó stb. a megrendelőtől stb. az ellenérték kiegyenlítését nyomban az átadáskor követelheti, igénye tehát ez időpontban keletkezik. Ez a szabály a szocialista szervezetek egymás közötti jogviszonyában azért is érvényesül, mert e szervezetek hitelezési ügyleteket egymással általában nem köthetnek. b) A pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 37/1967. (X. 12.) Korm. számú 126