Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

az igényérvényesítés formai feltételei is biztosítva vannak. Az átvevőnek ezután kifogásairól a vasúthoz külön bejelentést már nem kell tennie. A kifogások külön bejelentése, miután azokról a vasút már egyszer tudomást szerzett, kettős értesítést jelentene, ami nemcsak szükségtelen, de a vasútnak egyenesen felesleges adminisztrációt és munkatöbbletet okoz. A felszólamlás beadása és a keresetindítás az átvevőnek már nem kötelessége. A VÁSZ 63. cikke 2. §-ának a) és c) pontjaiban említett esetekben azonban, amikor a követelés alapjául szolgáló tényt (hiányt, sérülést) a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága idézte elő, vagy a kármegállapítás a vasút hibájából maradt el, indokolt, hogy az átvevő kifogásait, miután a vasút tudomására még nem juthattak, a szállító érdekében — az igény érvényesítése során őt terhelő bizonyításra tekintettel - a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 1. számú melléklete 3. és 4. pontjának megfelelően bejelentse. GKT 42/1973. szám Gépjármű-fuvarozásnál a bevallott súlyhoz képest észlelt mennyiségi hiány esetén a bevallott súly a fuvarozó ellen nem bizonyít, de egyéb adatok mellett — mint bizonyítékot — mérlegelni kell. A 26/1960. (V. 21.) Korm. számú rendelettel kiadott Gépjármű Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 75. §-ának (6) bekezdése a kocsirakományú küldeményekre vonatkozóan kimondja, hogy az áru súlyára, valamint darabszámára vonatkozóan a fuvarlevélbe bejegyzett adatok a fuvarozó ellen csak abban az esetben bizonyítanak, ha ezeknek az adatoknak a helyességét a fuvarozó a fuvarlevélben igazolta. A bevallott súly tekintetében azonos rendelkezést tartalmaz a darabáru-küldemény fuvarozására a GFSZ 90. §-ának (7) bekezdése is. Mind a kocsirakományú, mind a darabáru-küldemények fuvarozására a GFSZ 59. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fuvarozó jogosult a felrakási vagy lerakási helyen a küldemény tartalmát, súlyát és darabszámát ellenőrizni, nem tartalmaz azonban a GFSZ olyan rendelkezést, amely szerint a feladó kérelmére a gépkocsi-fuvarozó a küldemény súlyát köteles lenne megállapítani. Mindezekre tekintettel nincs lehetőség arra, hogy egyedül a bevallott súly a fuvarozóval szemben olyan bizonyítékként legyen elfogadható, amely alkalmas az ilyen módon feladott küldeményekben megállapított mennyiségi hiány esetén a fuvarozó felelősségének megállapítására. Minthogy a gépkocsi-fuvarozó vállalatok a küldeményt a legtöbb esetben súlybevallás alapján veszik át fuvarozásra, az átvevők — hivatalos súlymegállapítás hiányában — a fuvarlevélen szereplő bevallott súllyal szemben általában nem tudják bizonyítani, hogy a kiszolgáltatáskor megállapított súlyhiány a fuvarozás tartama alatt keletkezett. Egyéb adatok, így pl. a feladott mennyiségre vonatkozó más bizonyítékok, a küldemény sérülésére vagy dézsmálására utaló körülmények stb. esetében azonban a bevallott súly mint bizonyíték a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a bírói mérlegelés körébe vonható. 118