Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

a megrendelő egyoldalú nyilatkozatával a szolgáltatás tárgya az abban foglaltak szerint konkretizálódik, vagyis a nyilatkozat folytán ugyan, de a szerződés keletkezési idejére visszahatólag lesz meghatározott úgy, mintha azt a megállapodás már kezdettől fogva tartalmazta volna. A kifejtettek helyességét gazdasági szempontok is alátámasztják. A gazdasági élet egyes területein a szükségletek már jóval kielégítési idejük előtt számba vehetők ugyan, de részletes anyagi-műszaki összetételük meghatározására gyakran csak később nyílik lehetőség. A szükségletekre vonatkozó adatok viszont — a szóban levő meghatározás nélkül is — lehetővé teszik a termelés bizonyos mértékű előkészítését, ami a később pontosan meghatározható tényleges szükségletek kielégítését mozdítja elő. A szükségletek kielégítéséért felelős és termelési kapacitással rendelkező fél gazdasági érdekeit ilyenkor a polgári jogi kötelezettségekkel nem járó egyszerű igénybejelentés általában nem elégíti ki, a kapacitáslekötési szerződés pedig erre sokszor nem alkalmas. Indokolatlan lenne tehát elzárni a szocialista gazdálkodó szervezeteket attól, hogy ilyen helyzetekben a gazdasági érdeküket kifejező, polgári jogi kötelezettségekkel járó szállítási szerződést már abban az időben megkössék, amikor az számukra a legkedvezőbb és a szolgáltatás tárgyának szükséges további részletes meghatározását későbbre halasszák. GKT 22/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a szállító szükségtelenül drágább árut szállít, a megrendelő ennek átvétele esetében köteles a hatósági árat megfizetni. Ez a kötelezettség nem érinti a megrendelőnek azt a jogát, hogy a szerződésben megállapított feltételektől eltérő áru szállítása miatt kártérítési igénnyel lépjen fel. Az árszabályozásról szóló 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint a felek csak külön meghatározott esetekben térhetnek el a határozott (fix) hatósági ártól. Előfordul, hogy a szállító a szerződésben meghatározott minőségű termék helyett olyan jobb minőségű terméket szállít, amelynek fix hatósági ára van, s ez nagyobb a szerződés szerinti minőségű termék áránál. A 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 4. §-a szerint mind a szolgáltatás minősége, mind az ellenszolgáltatás a szerződés lényeges feltételei közé tartozik. A Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a szerződés tartalmát a felek közös megegyezéssel módosíthatják. Egyoldalú módosításra tehát lehetőség nincs, s ebből következik, hogy a kikötött minőségtől eltérő és drágább termék átvételére a megrendelő nem kötelezhető. Lehetősége van azonban a megrendelőnek arra, hogy a szükségtelenül drágább árut átvegye. Ehhez különösen akkor fűződhet érdeke, ha kellő időre már sem a szállítótól, sem egyéb forrásból nem tudja beszerezni a kikötött minőségű terméket. 97