Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

70 Váltótörvény 9. §. felperesnek mint rendelvényesnek visszkereseti joga újra feléledt és irányában alperes mint kibocsátó a váltótörvény 7. és 9. §-a értelmében a váltó kifizetéseért váltójogi felelősséggel tartozik . . . A m. kir. Curia: Helybenhagyja, mert alperes azt, hogy miután a kérdésben levő váltót annak lejáratkori birtokosától beváltotta, ezáltal mint kibocsátó váltói kötelezettségének megfelelt, miután a váltóknak azon későbbi birtokosai, a kik annak birtokába már azután jutottak, hogy azt alperes kifizetvén, magára ruháztatta és saját szavatosság nélküli forgatmányával tovább adta, mint a váltónak az óvás felvétele utáni forgatmányosai, a V. T. 14. §-a szerint már csakis előzőik jogaiba léptek s e szerint a felperes is alperestől, mint kibocsátótól, a váltókövetelésnek újbóli kifizetését nem követelheti, hanem kereseti joga egyedül a váltónak elfogadója ellen lehet, felperes irányában kifogásként sikerrel nem érvényesithető azért, mert felperes a váltónak intézvényese lévén, az általa forgatott vágónak az ő birtokába lett viszajutásával, ugy saját hátiratát, valamint az őt követő hátiratokat a V. T. 55. §-a szerint jogositva volt kitörülni, ennélfogva pedig az ő váltóhitelezői minősége, mint intézvényesé. a váltónak első birtokosaként még az óvás felvételét megelőző időből mutatkozik igazoltnak és kereseti jogot is az alperes, mint előzője ellen, nem utó-forgatmány alapján, hanem az intézvényesi minőségben őt eredetileg megillető jogon érvényesit, a minek folytán alüeres ő ellenében, a V. T. 93. §-ához képest, egyedül a váltójogból eredő vagy oly kifogásokkal élhet, a melyek őt a felperes irányában közvetlenül illetik, de melyek közé egy harmadik személynek teljesített fizetés nem taríozhatik; s mert alperes a felperesnek állított rosszhiszeműségét igazoló ténykörülményeket fel nem hozott, annál kevésbbé bizonyított. (1891 deczember 2-án 267. sz. a.) A m. kir. Curia: Minthogy az egytittkötelezett forgatók valamelyike által teljesített fizetés csupán az ő javára esik, a mennyiben csakis az elfogadó által teljesített fizetés folytán érte el a váltó czélját és szűnt meg ennek következtében a váltói kötelem, a felperes által a váltóbirtokosoknak teljesített fizetés folytán együtt kötelezett forgató-társának váltói kötelelezettsége megszűntnek már azért sem tekinthető, mert az együttkötelezés csak más harmadik személyekkel szemben jelentkezik egységes kötelezésnek, mig egymás közt az együttkötclezettek ama magánjogi viszonyoknak megfelelően vannak kötelezve, a mely viszonyok a váltóügylet létrejöttének alapul szolgáltak; minthogy ebből folyóan a váltóbirtokosként legitimált együttkötelezett saját társkötelezettje ellen váltói uton a reáruházott váltó alapján felléphet ugyan, de vele szemben mindazok a kifogások érvényesíthetők, a melyek a váltóügylet létrejötténél történt megállapodásokból foly-