Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

66 Váltótörvény 9. §. 9. §• Ha az elfogadó a váltó összegét a lejáratkor kifizette: a váltó elérte ezélját és annak alapján váltói jogok többé már nem érvényesíthetők. A forgató tehát, ki a lejáratkor nem volt a váltó birtokában, sem mint utóforgatmányos, sem mint lejárat előtti forgató, a váltó alapján az elfogadó ellen fel nem léphet. Az A) alatti váltó s a C) alatti óváslevél tartalmából megállapítható, hogy a kereseti váltót F. H. rendelvényes 1906 szeptember 30-án teljes joghatálylyal a t—i takarékpénztárra forgatta, s hogy a váltó ezt követően egészen az 1907 május 23-iki utóforgatmányozásig, tehát a lejáratkor is (1906 deczember 31.) a takarékpénztár korlátlan és kizárólagos birtokában volt s ehhez képest a fizetés hiánya miatti óvás is az ö részére vétetett fel. Nem vitás, hogy a t—i takarékpénztár, mint óvatoltató váltóbirtokos a váltón alapuló igényeit a váltótörvény 50. §-ának megfelelően F. H. forgató, S. V.-né kibocsátó és F. F. elfogadó ellen a 2583/907. sz. váltókeresettel érvényesítette akként, hogy a nevezett váltókötelezetteket 1000 K tőke s járulékaiban kérte elmarasztalni; az sem vitás, hogy ezt a kereseti összeget és járulékait F. F. elfogadó a t—i takarékpénztárnak 1907 februárban hiánytalanul megfizette. A t—i takarékpénztár, mint lejáratkori kizárólagos váltóbirtokos részéről a kereseti váltó alapján támasztott követelésnek az elfogadó által történt kiegyenlitése folytán a váltó ezélját érte s annak alapján váltói jogok immár nem érvényesithetők. A végrehajtást szenvedő a lejáratkor nem volt a váltó birtokában s ez okból a váltó alapján az elfogadótól fizetést nem is követelhetett, forgatmánya következtében a váltóból eredő összes jogok a takarékpénztárra ruháztattak át. (V. T. 9. §.) Azon az alapon pedig, hogy a lejárat után ismét a váltó birtokába jutott, csakis mint utóforgatmányosnak vagy mint beváltó forgatónak lehetne az elfogadó ellen váltókeresete. A jelen esetben azonban ebben a minőségben sem támaszthat váltókövetelést. Az előbbi minőségben azért nem, mert az utóforgatmányos a váltótörvény 14. §-a szerint csupán a forgató jogaiba lép, a forgató takarékpénztárnak a váltón alapuló igényei azonban az utóforgatmány keltekor már ki voltak egyenlitve; mint lejárat előtti forgató pedig azért nem léphet fel, mert az óvatoltató váltóbirtokosnak a váltótörvény 50. §-a szerint érvényesitett követelését nem ő, hanem maga az elfogadó egyenlitette ki, aminélfogva a beváltó forgatónak a váltótörvény 51. §-a szerinti igényei sem illetik meg a nevezettet. (Curia 1909 április 1. 15/909. v. sz. a. IV. p. t.) Aki valamely követelés köztörvényi engedményezésével kapcio-