Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 104—105. §. 633 nem a kötelezettől, hanem attól a személytől ered, a ki megbízásból irta a váltóra a kötelezett nevét. A m. kir. Curia: Ugyanannak az Ítéletnek a II. rendű alperes Keszém V. irányában intézkedő része pedig azért hagyatott helyben, mert a felperes nem állította, hogy a K. V. neve mellett látható kézjegyet a néviró alkalmazta; ha pedig a kézjegy magától K. V.-töl származik, akkor a néviró nem mint meghatalmazott, hanem mint tanú jelentkezik arra nézve, hogy a kézjegy K. V,-töl ered, a mely esetben pedig a V. T. 104. §-ában meghatározott hiányos aláírás esete forog fenn, mely váltójogi hatálylyal nem bir. (1903 január 23-án 676/1902. sz. a.) A keresztjegygyei néviró által tett aláírás váltójogilag nem kötelez akkor sem, ha a váltóadós e miatt kifogást nem emelt. Tényállás: Felperes a kézjegygyei ellátott váltó alapján keresettel lépvén fel, a bíróság a váltó ezen hiánya miatt tárgyalást rendelt, melyen felperes egyedül jelenvén meg, az alperest makacsságból kérte marasztalni, a nélkül, hogy állította volna, hogy a néviró megbízásból irta alá a váltót a váltóadós helyett. A bíróságok a következő megokolással utasították el felperest keresetével A váltótörvény 104. §-a második bekezdése értelmében az oly váltónyilatkozatok, melyek névaláírás helyett keresztvonással vagy más kézjegygyei eszközöltetnek, váltójogi hatálylyal csak akkor bírnak, ha a váltónyilatkozat oly egyéntől származik, a ki nevét testi fogyatkozás miatt nem írhatja alá, de érvényességéhez ebben az esetben is szükséges, hogy az bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesíttessék. Minthogy pedig a jelen esetben az elfogadó aláírás helyett keresztvonással látta el a váltót, azt pedig, hogy alperes testi fogyatkozása miatt nem láthatta el a váltót aláírással, maga felperes sem állítja, de jelen esetben a kézjegy bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve sincs, felperest keresetével annál inkább elutasítani kellett, mert felperes azt sem állította a per során, hogy alperes nevét a váltóra a néviró megbízásából irta, és mert alperes a váltót keresztvonással látván el, a névirónak ez a minősége pedig a váltón kitüntetve lévén, csupán a kézjegy valódiságát van hivatva bizonyítani, mely körülményt a megbízást egyenesen kizárja. (1899 október 31-én 748/1899. és 863/1899. sz. a.)