Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)
Váltótörvény 95. §. 579 bitása a magyar hivatalos lapban közzé nem tétetett. (1903 január 29-én 1482/1902. Azonos 726/1884. és 216/1897. sz. a.) A ki a fizetésnek a belföldön leendő teljesitése iránt vállalt Táltói kötelezettséget, annak szenvedő váltóképessége az itteni váltótörvény szerint állapítandó meg. A kir. törvényszék: A kereset tartalma szerint T. Bernát cs. és kir. hidász-ezredes és neje Francziska III. és IV. rendű alperesek állandó lakhelye Bécs, hogy pedig magyar alattvalók volnának, felperes nem is állitván, ez alapon az ellenkező bizonyitásáig külföldieknek tekintendők; minthogy pedig a váltótörvény 95. §. J. bekezdése szerint a szenvedő váltóképesség külföldiekre nézve rendszerint azon ország törvényei szerint itélendök meg, a melyhez a váltókötelezett mint alattvaló tartozik — minthogy a keresethez B. alatt mellékelt 200 írtról szóló váltó kiállítási helye Bécs, ebből folyólag pedig és III. és IV. rendű alperesek lakhelyére való tekintettel az elfogadás részükről az ellenkező bizonyitásáig szintén ugyanott történtnek vélelmezendő lévén, habár fizetési helyül Pozsony, tehát belföld van megjelölve, miután az különben is csak a váltónyilatkozat joghatályára lehet befolyással, a hivatkozott szakasz második bekezdésének kivétele fenn nem forog; — és minthogy a szabályszerűen kiállított, eredetben a felek között egyidejűleg lefolyó hasonperhez és illetőleg a 13496/1890. számú végzés folytán 1891 január 8-án felvett jegyzőkönyvhöz csatolt törvénybizonylat szerint az 1852. évi július 3-iki császári rendelet értelmében, mely rendeletnek azonban az 1876. évi XXVII. t.-cz. 1. §-a folytán nálunk érvénye nincsen, a monarchia másik felében a valóságos akár szolgálatban levő, akár nyugalmazott katonatisztek és a legénység váltóképességgel nem birnak, a kifogásokat ezen váltóra T. Bernát cs. és kir. ezredesre nézve helyt adni és irányában ezen 220 frtos váltókövetelés és járulékaira nézve a keresetet elutasítani kellett. A kir. ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletének része megváltoztatandó és T. Bernát alperes a B. alatti váltó alapján, mint annak egyik elfogadója, felperes részére még 220 frt töke, kamata, óvási és váltódij megfizetésére kötelezendő volt, — mert nevezett alperes azt, hogy ö nem magyar, hanem osztrák alattvaló — felperes tagadása ellenében nem bizonyította, holott ennek a bizonyítása jelen esetben annyival inkább is öt terhelte, mert kifogásaiban szenvedő váltóképességének elbírálása tekintetéből egyenesen a magyar igazságszolgáltatásra hivatkozik — a mennyiben az 1852. évi július 3-án kiadott császári rendeletről azt állítja, hogy az törvény erejével 37*