Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 93. §. 553 Külön megállapodás hiányában a kitöltetlen váltó a kötelezett elhalálozása után is bármikor kitölthető lejárat tekintetében. (Curia 1896 deczember 15-én 1620/1895. sz. a.) Habár a V. T. 93. §-a értelmében kétségtelen, hogy a váltóbirtokos, ellenkező megállapodás hiányában, a váltó lényeges kellékeinek utólagos kitöltésére jogosult; tekintve azonban, hogy ez a kitöltési jogosultság csak alaki: következik, hogy a váltóbirtokos, a ki a váltóadóstól a váltó értékét már átvette s ennek folytán vagyonjogi érdeke a váltóhoz megszűnt, az ekként visszamaradt váltót későbbi kelettel és lejárattal kitöltve, sikerrel nem hivatkozhat arra, hogy az előbb teljesített fizetés nem a későbbi kelettel és lejárattal ilyként utólagosan kitöltött váltóra vonatkozik. A kir. ítélőtábla: A felperes nem vonta kétségbe az alperesek részéről kifogásukhoz 4. szám alatt csatolt okiratnak a valódiságát és nem is állította, hogy az alperesek a felperesnek a kifogásukhoz 3. szám alatt csatolt váltón felül még egy másik 34 forint 4 krajczáros váltót adtak volna. A mennyiben pedig az a körülmény, hogy az alperesek a 34 forint 4 krajczáros váltót kifizették, azzal a tényn; el, hogy ez a váltó az alperesek birtokába jutott és az aláírások kitépésével érvénytelenné is tétetett, beigazoltatott, eldöntendő kérdést egyedül az képez, ha vájjon a peresített váltó azonos-e azzal az 52 forint 4 krajczáros váltóval, a melyet a felperes az alpereseknek a 34 forint 4 krajczáros váltó beváltása esetében ellenérték nélkül kiadni magát kötelezte. Alperesek kifogása lényeg szerint az, hogy ők a felperesnek egyedül a peresített 52 forint 4 krajczáros váltót adták és hogy a felperes irányában máskor is és különösen ismét 52 forint 4 krajczáros váltókötelezettséget nem vállaltak. A felperessel közvetlenül szerződő alpereseknek a váltóperben is érvényesíthető eme tagadásával szemben, tehát a felperest terhelte volna a bizonyítás arra nézve, hogy az alpereseknek a felperesnél másik 52 forint 4 krajczáros váltótartozása is volt, erre nézve azonban a felperes semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatván, bebizonyitottnak tekintendő az alpereseknek ama védekezése, miként a felperes a 4. számú okirattal magát a peresített váltónak ellenérték nélkül kiszolgáltatására kötelezte s illetve, hogy az alperesek ellen eme váltó alapján jogot nem érvényesíthet. Nem alkalmas e megállapítás lerontására a felperes felhozta az a körülmény, hogy miután a peresített váltó 1896. évi szeptember 12-iki kelettel és ettől számított három havi lejárattal van ellátva,